2013. július 9., kedd

Szonett az értetlenségemről

Szonett az értetlenségemről

Az Isten fura elmét adhatott nekem,
Ami egyszer vág, máskor mélán vár,
Ügyes ősök felsorolásánál,
De együgyűként bánik az élet velem.

Talán, mert nem húzom az ifjak nótáját,
Kortárs szellemük drága mivoltát,
Vagy azért, mert nem kerestem okát,
Hogy miért nem áldottam e kor bolondját.

Nem értem azt, hogy miért nem tudok élni,
És az egyszerű dolgokat megérteni,
Hiszen a szívem már sok mindent vélt.

Barát mosolyog, de szemében megvetés,
Sokat hisz magáról, de oly világot él,
Élünk, mit se én, se senki nem ért.

2013. július 8.

Czáboczky Szabolcs

1 megjegyzés: