2013. július 3., szerda

Újraépülnek a barikádok



Újraépülnek a barikádok
(A szunnyadó nemzetekhez)

Higgyétek el, mindegy,
 hogy már merre néztek,
Imát mormoltok le a
földnek vagy fel az égnek,
Százfajta adót fizettek,
Márkás rongyokat viseltek,
Munka után a tévé elé
heveredtek híradót nézni,
Ami beszél mindenről, csak arról
nem, amiről érdemes beszélni.

Mert újraépülnek
már a barikádok,
De mégsem érzem azt a
döbbenetet, mit várok,
A népek hívják az Istent,
S a világban kínos a csend,
Az egyik ujjong, a másik csak
Kétkedik, de mind-mind hallgatnak,
S eszméktől részegen néma dühvel
Végül egymás nyakának ugranak.

Most már nem számít
a lobogótok színe,
Se családotok régi
Kihalt nemesi címe,
Már mindegy, hogy vörös zászló,
Vagy nemzeti színű posztó,
Mindegy, hogy mire int az eszménk,
vagy merre is vezet a célunk,
Mert lassan, de biztosan rájövünk:
Egy az ellenségünk, egy a harcunk!

Az nem lehet, hogy mi
egymást csak püföljük,
Hogy az embert eszméjéért
halálosan gyűlöljük,
Mert addig Ők tervet szőnek,
És rajtunk egy jót röhögnek,
Ők, akik a nagy semmiből pénzt,
pénzből meg válságot csinálnak,
És megisszuk a levét mindnyájan,
ezért kell béke népnek, világnak.

2013. július 3.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése