2013. augusztus 17., szombat

Atilla álma

Atilla álma

Nagy hadúr, Atilla király,
Fejedelmek fejedelme,
Hosszú hadjáratok után
Álomra csukódik szeme…

Hörgések, lángoló jurták,
Hun lányok haját cibálják,
Testvérharcban bukik fia,
Így vész el dicső Hunnia…
Pannóniát gaz nőtte be,
Népekből népek váltak le,
De rokon foglalta el övét,
Hogy megtalálja a földjét…
Rettegte nevük Európa,
Mint a hunt a századok óta,
Napot nyílzápor takar el,
Pap borult le hajtott fejjel…
Kereszt nevében kardot ránt,
S egy magas vár fokára állt,
Páncél borította testét,
Hallotta Hunyadi nevét…
Kínos rabságnak idején
Fellázadt árva nemzetként,
Mikor vén kezét taposták
Ő tudta mi a szabadság…
Dacia bércei között,
Hová Csaba népe eljött,
Kopjafáknak bús tengere
Lapul meg, mint a gyászzene…
Napkeletről vörös vihar
Rab szívében sebet felmar,
Fehérlónak veszi fejét
Az elkorcsosult nemzedék…
A Hadak útjáról hangok,
Eltévedt ősi harcosok
Üvöltenek múlt békéért
És a dicsőségnek népéért…
Fájdalmas kürtszó harsan fel,
Vért és hősöket követel,
S egy mély hang utána mondja,
Büszkén mondja: nem, nem, soha…
Csillagösvényt homály fedi,
Az eget felhő ellepi,
S addig, amíg nem virrad,
Nincs más, csak tizenkét csillag…

Nagy hadúr, Atilla király,
Fejedelmek fejedelme,
Ma hosszú nyugalma után
Csúf rémálomra ébrede.

2013. augusztus 17.

Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése