2013. augusztus 9., péntek

Ellenállás



Ellenállás

mindörökké. űzzön csak a
szó a tettek mezejére.

kíváncsi lettem az erő
emberi őserejére,
vajon meddig bírja kezünk,
lábunk és egész lényünk?
meddig bírjuk, hogy ne ontsuk
ki saját lángoló vérünk?
de nem! ma nyugalmat kaptunk
ingyen, semmiért cserébe,
szép nyugalmat az életbe,
dúló káoszt a fejekbe,
s nevünk is csak egy dísz ma már,
hisz szám vagyunk adatok közt,
de már gyakran hallani, hogy
cél szentesíti az eszközt,
nem tudni, hogy mi hol tartunk
vagy hogy milyen az útvonal,
Moszkva, London és Washington
egybefolyik és ugyanaz,
egy Jónás se ment meg minket,
kit Isten arra teremtett,
s ezért leszünk a Ninive,
ami tán végleg elveszett,
s ha új nemzedék is sarjad,
az nem fog emlékezni ránk,
unokák hitelt vesznek fel
s mi marad, azt is eladják,
vezényszóra tiszteleghetsz
gyáván, mint mindenki más is,
vagy ne hagyd, hogy rácsok mögé
zárjon egy nyers adatbázis,
lásd a falon a szavakat,
ahogyan feléd intenek,
annyi igazság, mint bennük,
a reklámokban nincsenek!
hozd a káoszt a fejedből
ide az ínséges földre,
hogy az magból bő terméssé:
káoszból rend legyen végre,
mert nincs nyugalom addig, míg
nincs vége a vérengzésnek,
tőlük vegyük el, s adjunk
hatalmat a békességnek,
mert hazugság az, hogy nincs,
mikor igen, van ellenség,
 majd minket is utolér a
büszke elégedetlenség,
és akkor veszett kutyákként
lobogókat marcangolunk,
parancsokat tagadunk meg,
mintha lenne minden jogunk,
eldobjuk a hitünket, amit
a sötétségbe vetettünk,
s újraírjuk a könyveket,
miket egykor elégettünk,
mert káosz kell a fejedből,
ami rendből új renddé lesz,
féltsd a káoszt, féltsd a rendet
mint, amit legjobban féltesz!
s ha várni kell a nagy lángra,
jöhet hosszú várakozás,

mindörökké, de változzék
életté az ellenállás.

2013. augusztus 10.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése