2013. augusztus 3., szombat

Mindhalálig Rákóczi!



Mindhalálig Rákóczi!

Fenn a hegyekben vén erdő sűrűjében,
Thököly-kurucok pihennek fák gyűrűjében:
„Bízz benne, komám. Rajta bús népünk szeme.
Lesz ő még egyszer a Nemzet fejedelme!”

„Bíznék én, ha végre szép nyeregbe ülne,
És népünkkel, velünk együtt itthon lenne,
Hol van Rákóczi? – ezt kérdik az országban,
Kényelmes lett az élete lengyel várban.”

Napisten havában, forró nyár tüzében,
Vad szélként járt a hír magyarnak fülében:
„Átlépte a határt! Végre megérkezett!”
Ki hitte, ki nem, de mind oda sietett.

Ott ült szép nyeregben, magyar földön immár,
Talpig feketében büszke Pandúr lován,
S népe leborult, mert csak tőle vár csodát,
Ekképp hallotta Rákóczi a nép szavát:

„Szerényen szólalok, düh égeti szívem,
Német dragonyos ontotta ki vérem,
Fiam elveszett és vér alvad kaszámon,
Én mindhalálig csak Rákóczit szolgálom!”

„Urunk, látnod kell: nagy ínség sújt minket,
És ez ellen csakis egy Rákóczi tehet,
Urunk, ha velünk tartasz, az Isten áldjon!
Én mindhalálig csak Rákóczit szolgálom!”

„Ereidben csörgedezik szabadságunk,
Nem mondhatod azt, hogy még tovább kell várnunk,
Népünk igazáért harcot mindenáron!
Én mindhalálig csak Rákóczit szolgálom!”

S a vasvillák és a kaszák égig értek,
Büszke szívektől rendültek meg a bércek,
Mivel harcba indultak egy közös célért:
Istennel a hazáért és szabadságért!

2013. augusztus 3.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése