2013. szeptember 17., kedd

A diktátor harmadik dala



A diktátor harmadik dala

Véres verejtékem cseppen,
Őrült ordítás a csendem,

Hajam tövestül kitéptem,
Szálait számolom szépen,

Hajnali egy, de még ébren
Vagyok józanul és épen,

 Saját szemeim néznek rám
Egy plakátról a főtéren,

Az eső strófát komponál,
Búsan szavalván, dalolván,

S én itt egy csodára várva
Elpusztulok térden állva,

Míg mindenkin fog babona,
Őriz engem a katona,
De őt is belénél fogva
Éri el az akasztófa,

Istenem, add, hogy úgy legyen,
Én hiszek a kegyelmedben,
A te bamba átkod már csak
Gyilkos áldás velem szemben,

Én is voltam forradalmár,
Szegény legény, fösvény kalmár,

Ki tudja, tán egy puskatus
Éppen az ajtóm előtt vár,

Milyen gyönyörű is lenne,
Ha a tömeg most betörne,

A gyűlölettől izzó arc
Engem oly boldoggá tenne,

De nincs semmi, semmilyen harc,
Nincs se lövés, se hadisarc,

Délben kondul a vén harang,
De elnyelte szavát a bank,

Nem. Csak kérem: legyen béke,
Jöjjön a józanság fénye,
Fejem véres verejtéke
Most ne szólj, mert ennek vége,

Ölni akarok, elég már,
Ölök, amíg rám nem talál
Remegő kezemben pisztollyal
A golyó általi halál.

2013. szeptember 17.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése