2013. szeptember 8., vasárnap

Budapest, Budapest



Budapest, Budapest
(Szidinek)

Láttam a szemed az alkonyatban,
A városi fények vakítottak,
Láttam mosolyod egy pillanatban,
A városi fények vakítottak,
Fenn a csillagoktól a Dunáig,
Tükörképünk mélység és magasság,
Elsőtől utolsó dobbanásig,
Ízig-vérig te vagy a boldogság…

Jártam homályos utadon veled,
Mégis az éjjel magával ragadt,
Jártad végtelen utamat velem,
Mégis az éjjel magával ragadt,
Hűvös pesti szellő fújta felém
Galambom hajának illatát,
A vén Duna habjait tekintvén,
Kerestem bús szerelmünk csillagát.

Éreztem kezeid szorítását,
Édes a rabság karjaid között,
Éreztem ajkaid forróságát,
Édes a rabság karjaid között,
Árnyékod lennék én mindörökre,
És nem, soha nem hagyni téged el,
Ma útra lépek, holnap rögökre,
Feléd tartok, de még nem érlek el.

Budapest, Budapest hallott engem,
Farkas Szidóniánál nem lesz jobb,
Budapest, Budapest értett engem,
Farkas Szidóniánál nem lesz jobb,
Én nem kérek semmit, csakis egyet,
Őszinte, szép szavad legyen hozzám,
És amíg az ár iránya kelet,
Addig maradj drága álló hullám.

2013. szeptember 8.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése