2013. szeptember 21., szombat

Gyermeked vagyok



Gyermeked vagyok
(Szidinek)

Ártatlan két szemem bamba
Ábrándokkal rajtad maradt,
Nem gondolva arra, hogy e
Földnek milyen gondja akadt.

Tizennyolc évesen is én
Négykézláb járok a padlón,
Épkézláb mondatok helyett
Nyelvem botlik a nehéz szón.

Hempergek én koszban, porban,
Mit sem tudva mit csinálok,
Csak terád várok s arra, hogy
Teljesüljenek az álmok.

Lágyan érintettél meg szép
Kegyelmes tekinteteddel,
És emeltél fel magadhoz
Bűntelen, tiszta kezeddel.

Karjaid között mintha a
Leckét fülembe suttognád,
Nem értem egy szavadat se,
Mégis hallom: vigyázok rád.

Szidi, most szólalna a te
Bolond, szerelmes gyermeked,
Látod, hogy engem kaptál, nem
Egy nagymenőt vagy herceget.

2013. szeptember 22.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése