2013. szeptember 9., hétfő

Egyet dobban, kettőt már nem



Egyet dobban, kettőt már nem

Egyet dobban, kettőt már nem,
Ajkamon ragadt az ámen,
Tűnődök a múlt éveken:
Oly egyszerű az életem.

Vágyban égő drága ifjak,
Szép élményekkel robognak,
S én itt ülök a székemen,
Megemészt bolond szégyenem.

Panaszra okom nem lehet,
De én nem éltem eleget,
Nagy a szám és sokat ugat,
De elsodort a hétköznap.

Egyet dobban, kettőt már nem,
Talán még újraélhetem,
Amikor kellett, akkor nem éltem,
S ezt nem bocsátja meg szívem.

2013. szeptember 9.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése