2013. szeptember 23., hétfő

Énekelni akarok



Énekelni akarok

Istenem, elkényeztetett szívem
Kölyökként panaszkodik e rímben,
Testével zokog megrökönyödve,
Míg benne várnak gyúlékony dalok,
Néha térden állva borul földre,
De elég! Énekelni akarok!

Most én vergődök tehetetlenül,
Követelődzök telhetetlenül,
Bár tudom, hogy nem feleselhetek,
Mint árva koldus, aki sanyarog,
És bár van ágyam, mire fekhetek,
Akkor is! Énekelni akarok!

Testemben felgyülemlett az Élet,
Ami elrejt minden jót és szépet,
Hűs rácsok nem bírják az áradást,
Ajtókról elvesznek a lakatok,
Énekelnék szerelmet, lázadást,
Élni és énekelni akarok!

Bocsáss meg, Uram! Mégis figyeljél!
Nem bírom. Ki kell mondjam azt, hogy Én,
Hozzám szólj és áldd meg gyarló vétkem,
Higgyek abban, amit most hadarok,
S tudjam, hogy nem vagyok szerencsétlen,
Mert én csak énekelni akarok!

2013. szeptember 23.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése