2013. szeptember 11., szerda

Lépcsőfokok



Lépcsőfokok

lábam mozdult, indult,
szívem mordult, tisztult,
                       csak fel a fokokon,
                       házakon, romokon,
                                     arcokon, neveken,
                                     szerelmes szemeken,
                                                     szónokló szavakon,
                                                           hófehér falakon,
                                                                      szánalmas műveken,
                                                                         széttépett verseken,
                                                                                        unalmas napokon,
                                                                                          szokásos dalokon,
                                                                                                       magányos éjeken,
                                                                                                         múlandó éveken,
                                                                                                                 nehéz rangsorokon
                                                                                                                       tapasztalatokon.
                                                                                                             s hogy mi is az okom?
                                                                                                                menjünk le a fokon.
                                                                                                        az út a mélybe visz,
                                                                                                        mégis csak felfelé,
                                                                                           hogy elmém miben hisz?
                                                                                           terjesszétek elé,
                                                                             keresem a helyem,
                                                                             de én nem találom,
                                                              senkinek elhittem,
                                                              hogy álmom csak álom,
                                                    percek, órák, napok,
                                                    teltek hasztalanul,
                                         s én így elsorvadok
                                         tapasztalatlanul,
                              lábam mozdult, indult,
                              a lépcsőfokokon,
                szívem mordult, tisztult,
                a bús bukásokon.

2013. szeptember 11.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése