2013. szeptember 28., szombat

Ostobák vagyunk



Ostobák vagyunk

Ostobák vagyunk,
Akár a gyermek,
Ami felnőttnek hiszi önmagát,

Hangos a szavunk,
S utána fejjel
Ostromoljuk a bolondok falát.

Túl sokat hiszünk,
Vastag bőrünkön
Nem tud áthatolni a bölcsesség,

Duzzad a mellünk,
Mégis szemünkön
Nem gyakorol hatást a jó kétség.

Büszke zászlókat
Lengetnek szolgák,
S gyászfátylat hord az özvegy szabadság,

Míg jelszavakat
Hamisan skandál
A szánk, lerí rólunk a valóság.

Utcasarkokon,
Táncparketteken,
Torkunkon csúszik le egy-egy falat,

De kis tálakon
Szolgált életen
Nem válhat naggyá a tapasztalat.

Szívünk szakad meg,
Feltételezzük:
Szamárlétrán magasabbra másztunk,

Bús szégyenünkben
Mondja a lelkünk:
Mi mindent, mégis semmit se láttunk.

2013. szeptember 28.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése