2013. október 19., szombat

Éjjeli gondolatok



Éjjeli gondolatok

elsárgult képekben
álmodom jövőmet,
küzdelmes években
öltöm fel költőmet,
felöltök verseket,
akár egy díszdolmányt,
mozgatok sejteket,
mint erős nép kormányt,
előttem homályos
nem ismert perceket
állít fel, mint táltos
a tréfás képzelet,
s a parkban tanulok,
vagy térdre borulok,
csöndesen lapulok,
vagy csontként vonulok,
csontomba szerelem
vájta be önmagát,
hűs fátyol szívemen
nem hoz ma új csodát,
de hinni szeretnék,
mint zsidó apjában,
csalódni pénzért
felrúgott sírjában,
s őrülten röhögni
a rothadt tetemen,
disznóként röfögni
s élni, mint eleven,
csábító temető
mellett áll a vén sors,
elkopott szerető
csiklandoz, mint a bors,
kétségbe esetten
gyökerét is tépem
a fűnek egyetlen
reményét is védem,
de késő van nagyon,
álmodni akarok,
nem állok egy dalon,
haladok, haladok.

2013. október 20.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése