2013. október 18., péntek

Kívánjuk a szabadság sajtóját!



Kívánjuk a szabadság sajtóját!
(Az ’56-os forradalom emlékére)

Késő van. A szerkesztőség is alszik már.
Francia a kocsmában az angolra vár,
S míg didereg a dércsípte őszi avar,
Nyitott ablak mellett vakon írt a magyar.

Arca furcsa fintorát senki nem látta,
Amikor szíve áldása szállt szavára,
Tervezett, szervezett,
Buzgón fegyverkezett.

Reggelre szél kerekedett a világon,
S látni volt a szavaktól részeg diákon,
Hogy puszta röpirat is tehet nagy csodát,
Ahogy egy fogalom foglalja el honát.

Így szólt: Kívánjuk a szabadság sajtóját!
Biztos megvalósulásának óráját,
Hogy csak érte írjunk,
És csak érte haljunk!

Vén asztalán végre példás rendet rakott,
Iratáról a vörös tinta lekopott,
S bár most néma szorongásban él a magyar,
De odakinn gyökeret ver a zűrzavar.

Az angol megérkezett, és azt érezte,
Hogy fontos ügye akadt, mégis kérdezte:
Miféle bátorság
Az a Magyarország?

Vidd hírül, kölyök, egy szabad haza hírét,
Akinek szavát úgy taposták, mint szívét,
Vidd hírül, hogy megviselt arcunk fintora
Még mindig ugyanolyan ötszáz év óta.

Így szól: Kívánjuk a szabadság sajtóját!
Múltunk jelenünknek dúdoló nótáját,
Hogy csak érted írjunk,
És csak érted haljunk!

2013. október 18.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése