2013. október 9., szerda

Korunkban Krisztus



Korunkban Krisztus

Felhőkarcolók fölött köszön az alkony,
Amíg fénysugár hasít át az égbolton,
Angyali kar zendül fel, kísérve Krisztust,
S énekek között a jó mennyei virtust
lopakodó lövi agyon.

Szíve szerint jóra nevelne szíveket,
S Isten útjára terelne vétkeseket,
Tanítását mondva felemeli hangját,
De őt is túlordítják, s nem hallani mást
csak a reklámszlogeneket.

Krisztus ezt látva csodatevést hirdetett,
S az összes szekta csak irigykedve nézett,
De lám, mi történt a vízzel e világban,
Kései csodát kísérelt: a pohárban
sűrű olaj volt bor helyett.

Belépett egy égig érő nagy toronyba,
Gondolta, hogy az Atyjának szent temploma,
De látva öltönyös farizeusokat,
Lángoló dühében mégis hátán maradt
a biztonsági lábnyoma.

Furcsa, maró gáztól szemében könny ragyog,
Kérdi egy gumibotostól: „Most hol vagyok?”
S az ráveti magát, csak hallgatást vár el,
Saját urukat bakanccsal taposták el
az új keresztes lovagok.

Rácsok közé zárva, korhadt padon ülve,
Szent szavából már semmi sem jut a nyelvre,
De a börtön falába vájtak üreget,
S egy cédulán szól Krisztusnak az üzenet:
Feszíttesd magad keresztre!

2013. október 9.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése