2013. november 9., szombat

Lelkület



Lelkület

remeg minden tagom,
verejték cseppen gyomromról,
 de a számat befogom.
áldalak, te élet,
akit nem ismerhetek még,
égő szívem véled ég.
arcom túl angyali,
jólfésült a bolond hajam,
haljak meg így maradni.
öltönycipő helyett
csak szakadtan félrelépni
én így kívánok élni.
kell az a váratlan
kattanás az agyamban, hisz
hülye, aki ártatlan.
arra fogok, arra…
ki akar igazítani?
arra vicsorítani!
én gyáván üvöltök
és szép szavakkal varázslok,
de csak álmokat szövök.
mégis így alakult,
ha a disznó ízzel röhög,
egyenruhában röfög.
jelként fogok jönni,
s égnek álló hajjal fogok
rohadt disznót köpni.
várok még, hisz ősz van,
majd sok mindent itthon hagyok,
 de itt, sajnos jó vagyok.

én élni akarok,
és nem bánni mindazt, mire
emlékezni nem vágyok.
buta leszek egyszer,
mégis majd szabadon fekszek,
mikor elfelejtenek.
hülye politika,
mindenkinek jár a szája,
túl okos a kritika.
hülye a gazdaság,
munkát malmon már csak pénz hajt,
a bankár kapjon vérbajt.
hülyék a költők is,
szépen írnak kiadónak,
mert hú, de szép a jövő is.
miért gondolkozzak?
a rendszer essen mocsokba,
és menjen a pokolba.
nevetnek most rajtam,
úgy ahogyan kuncognak
nagy bohócokon halkan.
később már nem fognak,
sajnálnak majd, ahogy véltem,
nem bánom meg, hisz éltem.
csók is keserű lesz
akkor, ha a Jóistentől
az ördög engem megvesz.
de ez nem szándékos,
rohadni én nem maradok,
mert élni akarok.

2013. november 9.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése