2013. november 3., vasárnap

Magyar portrék



Magyar portrék

Hős Lehelre emlékezek,
Míg keresztbe vágott testem,
Karom, fejem, lábam, kezem – üvölt!
Makacs szellemként négy magas vár fokáról,
Láttam, hogy fosztják meg magyart a lovától.

Vak Vazulra emlékezek,
Míg vádoló jelenésként,
Vad üzenetként Kelen-hegy – üvölt!
Elterülnek lassan itt az álmos népek,
De volt miért, zeng tovább a táltosének.

Igazságra emlékezek,
Míg a paraszt vasvillája,
Vértől vöröslő kaszája – üvölt!
Koponyám köré kört égettek a bábok,
Szálljon a nemesre végre örök átok!

Egy országra emlékezek,
Míg Erdély egy dobbanással,
Nagy lobbanással hevesen – üvölt!
Osztrák király jártatta lovát délcegen,
De rettegte nevem, túl magas bérceken.

Egy pajtásra emlékezek,
Míg az erdőben bujdosó,
Egyből támadó jó legény – üvölt!
Büszkén ragadom meg a fokosom nyakát,
S azzal rengetem meg rabló Bécsnek falát.

Egy anyára emlékezek,
Míg nemzetem a határon,
Túl a közeli halálon – üvölt!
Szívem, te szabadságért harcoló,
Bús fejedelmének fogadott Rodostó.

Szabadságra emlékezek,
Míg beszédem minden szava,
Hogy itt mindenki meghallja – üvölt!
S mikor a huszár már elfáradt és pihent,
Küldtem volna, de elfogyott a regiment.

Pesti srácra emlékezek,
Míg a kezemben lángoló,
Majd tankon pusztító koktél – üvölt!
Testvér, holnapra már a ruszki nem üldöz,
Nagy a Föld, de a mi hazánk a Corvin köz!

2013. november 3.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése