2013. december 28., szombat

Ebben a versben a hited beszél



Ebben a versben a hited beszél

Elnyűtt szálaimmal
mély sötétben úszok,
Kiemelnek onnan
s tisztaságot húzok.

Seprűnyélre teker
szívvel teli gazdám,
Kétségbeesés ül
még duzzadó karján.

Feltörli énvelem
nedvesen a sok port,
Amit ő bűnösen
éppen magával hord.

És belemárt újra
a sötét mocsokba,
A hideg és langyos
Celsius-fokokba.

S ha tisztának érzi
őszinte mosolyát,
Ha kell, felszívom én
az összes pocsolyát.

Munkám végeztével
erkélyen száradok,
Ócska darab vagyok,
de én nem fáradok.

Színes pulóverek
mellett lógok, élek,
De színesen akkor
nemesb-e a lélek?

Ha bánat vagy hiány
gyötörne, én gazdám,
Krisztusként törlöm le
bűneidet tarkán.

Végül, ha felüvölt,
 egyszer boldoggá lesz,
Könnyed mozdulattal
 erős kezébe vesz:

Az utolsó rongyként
 bedob a romokba,
A lángoló, tüzes
Celsius-fokokba.

2013. december 28.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése