2013. december 30., hétfő

Nyarak és végek



Nyarak és végek
(Szidinek)

bosszúság.

És mégis elmúlt a drog hatása,
Elszállt az emlékezés varázsa,
A nap is kábulattól részegen
Öltött fel minket csillagos éjeken.

És hogyan gondolhattad azt, amit?
Hisz szándékkal kaptam be a csalit,
Amikor sötétben mást se láttam,
Csak a fényt a pislákoló dohányban.

Gyűrűt font körénk a füst és fenyves,
A pillanat csendes volt és kedves,
S mint szíveink termelték mérgüket,
Úgy fáj és változik minden – nélküled.

Mély levegőt vettem, mint a gyávák,
S mégsem maradtam úgy, mint az árvák,
Most már minden élő, de inkább holt,
Jöttél-mentél - semmi sem az, ami volt.

Hűvös téli szellő, gonosz szellő,
Didereg a mosoly, az érintés,
Az a cseles, virgonc vörös sellő
Már csupán puszta, szép emlékezés.

De mennem kell, inkább alszok egyet,
Hogy fejem ne emlegesse neved,
Várnod kell, amíg érted áldozok,
Hisz balsorsként mindig veled álmodok.

bosszúság. távolság.

2013. december 30.
Czáboczky szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése