2014. február 3., hétfő

Jack Micheline - Az utca költője



Jack Micheline: Az utca költője
(Poet of the Streets - magyar fordítás)

Bleeckertől keletre tartok
kék az ég
ezen a vasárnapi estén

valami sokkal mélyebb az egész földnél
valami sokkal mélyebb a sziklavárosoknál
valami sokkal mélyebb az egzisztenciánknál
a hatalom összes palástjától

erő és az éj vérző sikátorok és mankók
erő és az éj és a vibráló neon
az éj és harminc hold és fixek
az éj és a csillámló sínek
az éj és az ég
az éj és hirdetők és sötétség

csontvázak és gépek nemzetén keresztül
sárgaság, jointok és kétszínűek ajkai
felgyújtott karácsonyfák
jazzkürtök és dobok

panelblokk felett
nyöszörgő hangok felett
számológépek felett
utasok zsetonnal a kezükben
utasok a tenger felé

a gyávaság nemzete
egy nemzet akadémiai göncbe tekerve

minden sötétségben
minden sivatagokban
minden rejtőző búvó
minden ami elpocsékolt

eltemetve mindent a semmiségbe
eltemetve mindent ami a lélek
eltemetve mindent páncélzattal
eltemetve csordákat üres hangokkal
eltemetve mindent a sehol csöndjébe

hering és konzervhal
pulyka és konzervcsirke
emberek ismeretlenség rácsai mögött
az élet több mint vérszomjas civilizációk fényei
az élet több mint az összes kiejtett szó
az élet több mint amit a szem lát

angyalok napját látom
kendert és cukrot és búzát
vért és izmot a húsban
szerpentineket, ősz hajat, állkapcsokat arcokon
dollárokat és isteneket és eladott-elcserélt embereket

emberek semmiért halnak meg
emberek eladják testüket lelküket
emberek bátorság nélkül
emberek fog nélkül a drogériákban

halál minden jóval
halált adnak és még több halált
daruk és mély prostik
drága fiatalság
újságok ugratják az agyat
dollárok és banánszállító hajók

látom arcotokat ahogy sétálok városokon keresztül
ahogy szellő érinti a prostik arcát
ahogy a költői képzelet felfog mindent
ahogy gyermekek dalát hallom téglaházak rejtekében

semmi sem mélyebb az életnél és az élet májainál
az emberiség bankban páncéltermekben megerőszakolva
halott katonák, csataterek körbevéve vassal és iróniával

millió elveszett alkony
költő meghódítatlanul maradt Whitman és Lorca által
költő meghódítatlanul maradt kő, üveg, kapzsiság, őrület által

a fények lángolnak az éjben
fények és a hűs szellő
képzeletek halál és mindenek felett
tehenek megfejve, aranykeresztek
az ég csodáktól lángol

egy költő sétál a hűs szellőben
orra szerényen fennhordva és bátran
halál körülötte szennyel és lobogókkal
halál körülötte mindenhol
egyedül jár madarakkal a csónakhold felett
hangok hallatszanak és az ég fénylik a sötétségben.

2014. február 3.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése