2014. február 4., kedd

Kassa



Kassa

Sötét a léptem
minden kő alatt,
Az út a széltől
megint feldagadt,
Szívemben él Ő
gyengéd gyermekként,
Vén már szegény, de
csírát serkent még.

Fiaként mégis
 Ő az én fiam,
Kopott falain
 mosolya vígan
Öltöztet nyárra,
őszre és télre,
Viráglombokat
fenyőtüskékre.

Kedves szent kövek
 amikhez érek,
Hallod, Rákóczi?
 csak egyet kérdek:
Ugye Márai
pajtásod ott fenn?
Ketten kísértek
engem idelenn.

Utcáit járom,
mert én szeretem,
Megbotlok, mégis
Ő szeret engem,
Napfény vagy csillag,
Barát vagy magány,
Ő az én fiam,
Ő az én hazám.

2014. február 4.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése