2014. március 20., csütörtök

Álomban



Álomban
(József Attila emlékére)

szénfekete tekintetem
elpárolog a valóságból,
újremete ómindenem
eltávozik a romvilágból.

véletlenül elmerültem
színálmaimban átlapozom,
és párnámmal elvegyültem
cseppfolyós halmazállapotom.

élethullám és lám, hull rám
az utolsó őszi falevél,
de úr már, és bárcsak tudnám,
miért zakatol a szemfedél.

szénfekete tekintetem
párna helyett vassíneken.

2014. március 20.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése