2014. március 15., szombat

Hinni akarok!



Hinni akarok!

Elemem a jellemem.
Pimasz parázs a gőgösen gorombák között.
Sistergő nyelvemen, testemen, szívemen
úrrá lett helléni szellemem,
s két kegyetlenül kárhozott szóval
kelepcéket kerget,
kínpadok korhadnak el napkelet megálmodott óráján,
szürke világvivátot végez ki e két szó,
bár bömbölő buldózerek bírnának
térdre kényszeríteni,
s ha övék is a végszó:
hinni akarok!
Lenni akarok, akár Hamlet
hirtelen hévvel hitvány éjszakán
és csikorgó csontoknak, holtak élő húsának
lobogtatni a szavak lángoló lobogóját,
múzsának nevezni nimfa arcát, s nem
rúzsának dicsérni fényes karcát,
strófát súgni félelmes fülébe
rózsát nyújtani szemérmes ölébe.
Tik-tak, tik-tak, tik-tak,
ronda rozsda, puha penész,
Drégely nem kopik
szólj Szondinak, s ő lenéz,
de hatalmak
és plakátok
és jelszavak
és bankárok,
nem akarom hallani
hőbörögve hintázó hamisan hitvalló szónokok
szédítő szavát,
hinni akarom, hogy főnixként kél máglyáiból fel
az ötszáz walesi bárd!
Mert ember vagyok és ember akarok lenni,
legyen hol a szabadság sajtóját keresni.
Elemem a szellemem,
aminek a szentséget jelentem: költészetet keresem,
s úton-útfélen
dúdoló kalasnyikovok korában
Petőfi jár előttem az élen.
Ember vagyok.
Ember akarok lenni.
Hinni akarok!

2014. március 15.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése