2014. április 22., kedd

Bodrogközben



Bodrogközben

fekete keletbe ugrok,
napkelte figyelme őriz,
zöldekbe öltözött bokrok
között itthoni kő visz

tovább a vassínek útján
és búzatáblákra írom
szép emlékkrétákkal húzván
vonalakat, hogy még sírom

örömömet csecsemőként
a szülőföld bölcsőjében,
mégis titkon bús gőgjével

szívemben ősi erőként
élnek pincék, dombok, rétek
és alkonyban égő éjek.

2014. április 22.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése