2014. május 26., hétfő

Kuruc-dal Pekry Lőrincről



Kuruc-dal Pekry Lőrincről

Be’ dübörög a bús határ
Morvaország alatt,
Csak nyerít a csatadal, és
Ima már nem marad.

Csák Máté nagy uradalma
Biz’ virágot hajt még,
Amíg Heister feje fölött
Borús, felhős az ég.

Gonosz vitéz Pekry Lőrinc
Cselszövő eb-adta,
Nem Rákóczi táborába
Való az e fajta.

Úri bajszát pödöri, és
Fennhordja az orrát,
Ha lehetne, ő kivésné
a saját kis szobrát.

Trencsén alatt elől vonul
Fenn Rákóczit hallván,
Kuruclegény ezer számra
Parancsszóra várván.

Farkasszemmel közeledik
Heister, a vén labanc,
Ideg tépi Pekryt már, hogy
Hol van az a parancs?

Biz’ halomra szegi meg az
Esküit a bolond,
Rákóczi csak keverjen le
Neki egy nagy pofont.

Dorbézolni igen tud, de
Magáról mit gondol?
Hogy jobbakat tud dalolni
Miközben bort kortyol?

Pekryvel hát együtt repül
Sebesen egy fogoly,
Heister orra alatt pedig
Már virít a mosoly.

És most jövel csak Ebeczky,
Kezében a levél,
De Pekrynek már bárki is
Csak hiába beszél.

Rákóczi így vad dühében
Lovára szállt rögtön,
Pandúr pedig gyorsabban szállt,
Mint maga az ösztön.

Hörgés, jajszó egybeolvadt,
Vérben úszik a nap,
De a kuruc üti, vágja,
Ha a labanc harap.

De mily balsors uralkodott
Fejedelmünk fölött,
Hogy jó Pandúr hát megbotlék
A sok-sok kő között.

Földet se ért Rákóczi, és
Fülről-fülre terjedt:
„Elesett a fejedelem,
Rákóczi már elment!”

Pekry Lőrinc pedig látta
Őt a földön fekve,
Véres karral a harcmezőn
Eszméletét vesztve.

Gonosz vitéz és cselszövő:
Hátat fordít neki,
S elvágtatott szégyenében
A gőgös úr, Pekry.

2014. május 26.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése