2014. június 17., kedd

Lillafüred



Lillafüred

Tüdőm issza a virágok
bájitalát, amíg sziklák
mélyén szóval felkiáltok,
és pogány szikrák pattognak

mindenfelé strófarendben.
Érzem, mint kéjt és haragot
csörgedezni ereimben
a sodró Szinva-patakot,

a pengetett ősi lantot,
és megállok én melletted,
révedezve e szigetet

áldom, amint a sírhantot
felásom, és veled várom
a múzsákat én, Attila.

2014. június 17.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése