2014. augusztus 8., péntek

Dobbanás



Dobbanás

szédülök. mint az itthonra
vetődött szív, mely hontalan
bolyong, mégis oly gondtalan
izzik, vágyik az otthonra,

tűlevélbe zárt szavakra,
krisztusi szép költeményre,
elfeledett új reményre,
könnyből áradt vígpatakra,

és szédülve szállok szótlan
szúszívekre szelek szárnyán,
míg harang kong, dobog árván

bennem, mint egy húzott szólam,
mely ott remeg kézben, tollban,
mert Székelyföld benne dobban.

2014. augusztus 8.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése