2014. szeptember 26., péntek

Kegyvesztettek chansonja



Kegyvesztettek chansonja

mintha szédülő padokon
írnánk e strófát
amíg száguldó falakon
a kamionok zúgását

koldus hegedű zokogja
őrült fél egykor.
lelkiismeret kopogja
az éjjeli szürkületkor

az álmokon túl émelygő
bús szimfóniát
mint Baross téri tévelygő
öltöztette a fóliát.

karcolt szemekbe rímeket
ültetett Isten
és hangokat és színeket
és természetet de mitsem

tettek értünk a művészek.
reménytelenül
mint műveleti műrészek
emberként esélytelenül

hallomásokból énekelt
vallomásokat
a zsoltárokban érdekelt
és megvetett szokásokat

meghalt imaként küldtük fel
az istenekhez
mert ortodoxul szólalt fel
első átkunk a végzethez.

kik vagyunk? álmunk émelygő
tollaink némák.
talán egy személy - egy költő:
rekedten lázadó prédák.

2014. szeptember 27.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése