2014. szeptember 12., péntek

Nem szabad



Nem szabad
(Sz. L.)

esőben ázva
nélküled fázva
gondolat csillan
emlékhálókon járva
denevérszárnyon
azt hittem álom
mozgattál engem
egy ultrahanghullámon
kifeszítettél
szemembe néztél
szemedbe néztem
féltettelek te féltél
drágaság gyere
fonódjunk egybe
és találd ki ez
vajon kinek a verse?
selyemakkordon
táncol a lantom
dúdolod velem
egyszerre hallod hallom
játszani
megtelt kamrámat
dús pitvarodat
ahogy az érzés
tűzajkainkon maradt
forralt búshiány
minden porcikám
amikor megmarsz
egy tiltott frekvencián
mégis „nem szabad”
szépszőke fonalakat
és kéklő csillagokat
rabolni
mint aljas tolvaj
aki képes volt
magát szívedbe
lopni
nem értem – érzem
kezedet féltem
érintettelek
és tövisekkel kéltem
útra
hogy a szavamon túl is
újra zakatolhassak
és a „nem szabad” is majd
egyszer mást hozhat
ultrahangoktól feszült
szívem mégis te leszel
az áldozat
te nappal én éjjel
te ésszel én kéjjel
te gonosz én gonosz
de ketten szenvedéllyel
állok és várod
érzek nem bánod
írok olvasod
ha én nyitom te zárod
mert betegen meredtem
fellángolt szerelemben
észre nem vett szemekben
sajnos nem láttál engem
most mint bolond eretnek
Lúcsi el nem eresztlek
nem feledlek esetleg
szerelemben meredjek
és mondjam szeretlek?
szeretlek.

2014. szeptember 6.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése