2014. szeptember 12., péntek

Őszi éjjel a pesti rakparton



Őszi éjjel a pesti rakparton
(József Attila emlékére)

Melléd ülök, ha nem bánod.

árad az éj, és
gátat vernek a fények,
hidat emelnek
fátyolos hullámmal részeg

lángoló lelkek
a Dunában a Dunán.
mégis megleptek,
hisz csalfán kialudt gyufám

füsttel írt strófát
a szmogon túl az égnek,
őszárnyak ódát
zengve savas mélyben égnek,

akik sárguló
lombok zöldjében félnek,
múlás csöndjében
férges dinnyehéjak égnek

a savas mélyben.
nem úszik itt már semmi,
de most már éhen
kenyeret kellene venni,

ugye, Attila?
van tollam és füzetem:
lila ibolya
vagyok e vad Budapesten.

2014. szeptember 12.
Czáboczky Szabolcs



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése