2014. október 4., szombat

Éjféli merengő


Éjféli merengő 
(Zilált szonett Sz. L.-nak)

éjfél volt. éppen rád gondoltam. 
a lámpák szemként pislantottak
és egy drágaságot suttogtam
mély városligeti csöndedbe

míg sugaraid vakítottak
és keringőt járt a képzelet
enyémnek ítélt az emlékezet
mikor merengőt firkantottam
a képed felett.

aggódom. ne lökj el. Lásd beteg
vagyok. Úgy ápolj hogy gonoszak
legyünk. Cirógass kerekecske

dombocskát száraz ajkaimra.
Sejtem a tiéd lehet. Igen
sejtem hogy hiányzok. hiányzol.

2014. szeptember 17.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése