2014. október 16., csütörtök

Lepel



Lepel

rád terítem az éjszaka fátylát:
szülessenek csillagok belőled,
szökj a szavakba helyettem,
hogy lepel alól tetőled

várhassak szelet, ami meglebbent,
tüzet, ami vásznakat éget el,
földet, ami úgy elrettent,
hogy vízből facsart cseppekkel

a szabadsággal, a szerelemmel
megidézhesselek én, te ismert
és ismeretlen jellemmel
indulatokkal mély ingert

tápláló boldog és bús szeszélyem.
lehullott lepel izzó lelkemen:
bukj föl alóla, hogy élhess
tovább, testbezárt Szellemem.

2014. október 17.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése