2014. december 7., vasárnap

Téli szimfónia: Budapest

Téli szimfónia: Budapest

I.

Fülemben zongorázik a hajnal
napsugara. Földfeletti fáradt
szolmizációba kezdenek a
macskakövek és elindulok a
füttyszóra bírt sínek mentén.
József Attilát ásom ki szívem
mélyén a nagy homályból a
lecsupaszított Dunánál.
Hajónál több, furulyánál kevesebb,
amivel felrázom a legnemesebb
hullát bús halálból a zenébe.

II.

De hogyan dobban a szaxofonszív
nyugalma? Kitörök csendből csendbe
és áttörök zajból csendbe:
őszi levelek ereit pengetem,
ablakok tekinteteit keresem.
Télből tavaszba vezénylem
a Városliget rezgő gallyait,
Hegedűvel siratom meg az út
menti pocsolyák hanghullámait.
Elmém ősi táncot jár, ahogyan
a por és a füst.

III.

És megismertelek.
És most befestelek.
Hangot adok neked,
mert eleget kerestelek.

És értelmezzelek?
És megkérdezzelek?
Nem. Csak hangot,
Csak énekelj és énekeljetek!

2014. december 7.

Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése