2015. február 24., kedd

Chanson egy kassai kávéházról

Chanson egy kassai kávéházról

keserű aroma és édes szaxofon
plafonon zongora, falaknak dúdolom
gomolygó, fortyogó gondolataimat.

a falakon kívül itt mindenki süket,
ők hallják, milyen jól esik egy kis szünet
kiengedni gőzzel együtt szavaimat.

a huzat felkéri az ablakot táncra,
kották között indul egy szerencsejátszma
csakis az én fáradt fülem kegyeiért.

betérek ide, és érzem: ember vagyok,
észből lett kultúra, a szívből kelt dalok,
és egyért kell küzdjünk: a mély emberiért.

2015. február 21.
Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése