2015. július 30., csütörtök

Egyensúly

Egyensúly
(In memoriam Reményik Sándor)
(Sebestyén Rita 17. születésnapja alkalmából)

Mikor öklöm kővé dermed
és szívem vánkossá lágyul,
költők lelnek bennem vermet
vagy várat, ki hogyan kábul
el és hajtja le rám fejét.

Fáradt vándor fenyvest öltve
fújja a szélcsendek dalát,
tűzzel-vízzel bölcset költve
szóval fest embert és hazát,
s ő váramban álmot alszik.

Füstös tinta, mélypoéták,
csöpögő kávétok mellett
mitől modern, hát a világ?
Lám, úri lakosztály helyett
csak egy vermet kaptok bennem.

Szeretnék most a lelkembe látni,
és a magamba szívott szülőföld
ködjét érezni, talaján járni,
hiú hangomat pedig a Felföld
völgyei fogják levéllel szóba.

Szeretnék most a lelkedbe látni,
hogy székelynek lenni mit jelent?
Néha jelenből jövőre várni
nehéz, mégiscsak az Isten teremt
gyermekből bölcset, porból embert.

Költők kábulnak benned és bennem:
tanulják, hogy kell szívet kitárni
s én így suttogom neked e percben:
szeretnék most a lelkembe látni,
szeretnék a te lelkedbe látni.

2015. július 30.

Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése