2015. július 19., vasárnap

Elaszfaltozva

Elaszfaltozva

villan az égi vaku:
az aszfaltra képet fest,
szürke szurkos ablakok
egy zokogó égitest

felé bámulnak, amely
szerelmes fényt vet rájuk.
holdsugarak cikáznak
keresvén palotájuk

hercegét, vagy panelházuk
munkását, és úgy érzem
az aszfalt alatt dobban
emlékké sepert szívem,

amikor vérrel töltöm
az áramot, és dobban
a felszín, mert alatta
még valami vad robban,
amikor az ő helyett
odalenn az én koppan.

2015. július 18.

Czáboczky Szabolcs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése