2011. március 21., hétfő

A kassai vasútállomás

A kassai vasútállomás

Nappal, mint szürke építőkockából
Gyerekmódra összerakott tákolmány,
Éjjel, mintha tolvajok kottájából
A szellő egy szimfóniát komponált.

Rozsdás sínekre érkezik egy mozdony,
Az utca művészetével díszítve,
Nyílik a vonatajtó, szinte zordon,
A sok szlovák közt, magyarral bővítve.

Rablóbandák mentsvárává alakult,
Hol piszkosan, mocskosan csak tanyáznak,
Kételkednek, hogy e hely felszabadult,

De még réges-rég itt is csak kaszáltak,
Míg a szocializmus megalakult,
És nem maradt mása az állomásnak.

2011. március 21.
Czáboczky Szabolcs

2011. március 19., szombat

Redőny mögött a napsugár

Redőny mögött a napsugár

Láss!
Érezz!
Szenvedned kell, hogy elvérezz!

Állj!
Hallgass!
Tűrnöd kell, hogy ne ugathass!

Látom karcsú tulipán testét,
Koronás haját, hízelgő szemét,
Duzzadt ajka mosolyra görbül,
De méltóságom egyre csak törpül…
Ily mosolyt nem kaphat kolduslélek,
Ha kap, emlékezek rá, amíg élek,
S ha ő lenne a Nap, csak őt hívnám,
Mert a redőny mögött ott a napsugár!

Várj!
Térdelj!
Zsarnok előtt mást merészelj!

Sírj!
Üvölts!
Más bűnéért véredet költsd!

Levegő a tüdődig se jut el,
Nem ébredsz, ha el is jön a reggel,
Lassan elzáródnak a vérerek,
És e szépséges, bájos arc öl meg…
Ily gyenge költőt, ily gyenge lényt,
Egy ily leány tartana fogolyként,
De ha ő lenne a Nap, csak őt hívnám,
Mert a redőny mögött ott a napsugár!

2011. március 19.
Czáboczky Szabolcs

2011. március 12., szombat

A felhők még vándorolnak

A felhők még vándorolnak

Hadd tudja meg végre önmagam,
Hogy a tanulságot figyelmesen fogadjam,
Összesúgnak,
És kuncognak,
De a felhők még vándorolnak!

Két titokzatos szemet látva,
Elpirulva és képzeletben a szám tátva,
És csillannak,
Majd álmodnak,
De a felhők még vándorolnak!

És enyhe próbára indultam,
De lehet ezt a próbát is újra elbuktam,
Szép mosolynak,
Mit mondottak?
De a felhők még vándorolnak!

Újabb fájdalom felé tartok,
Mert kell, hogy legyen egy csúf reménytelen dalnok,
Kik dalolnak,
Köddé válnak,
De a felhők még vándorolnak!

Addig, míg van felhő az égen,
Csillanjon az gyönyörű szempár dicsőségben,
Megtapsoltak,
És kínoztak,
De a felhők még vándorolnak!

2011. február 18.
Czáboczky Szabolcs

2011. március 11., péntek

Dal egy képzelt múzsához

Dal egy képzelt múzsának

Csúcsíves ablakban látlak,
Amint orrodhoz emelsz egy rózsát,
Szőke szélfútta hajadat
Sellőhangként vonzza a napsugár.

Fényes, smaragdzöld szemeid
Reám tekintenek kegyelmesen,
Szívem torkomban dobog, ha
E szempárban látom tükörképem.

Mást nem is tudok mondani:
Ajkad, arcod, füled mind szépséges,
És számomra minden szavad
Dicséretes, de egyben kétséges.

És bár már nincs a divatban,
Hogy kisköltő ír leánynak egy dalt,
Udvarláshoz nem használja
Szinte senki sem az íróasztalt.

De mégis csak annyit kérek,
Hogy szeresd azt, aki tényleg vagyok,
Szeress úgy, mint egy képzelet,
Ami örökké előttem ragyog.

2011. március 4.
Czáboczky Szabolcs

2011. március 8., kedd

Tűzd ki kokárdád, száműzött!

Tűzd ki kokárdád, száműzött!

Ébredj lelkünkben, Március!
Mint a háborgó Poncius,
Lángoddal világosítsd meg
Kikapcsolt, kusza elménket,
Kérlek, jelenj meg előttünk,
És ne rejtőzz el előlünk,
Általad lesz szívünk fűtött,
Tűzd ki kokárdád, száműzött!

Imamondáskor csak kuncogsz,
Szónoklatokra csak pislogsz,
Szavalatokra ásítasz,
Majd egy diszkóra számítasz,
Nemzeti dal hallatára,
Nem érzel áhítatára,
Magyar, miért vagy ilyen gyűrött?!
Tűzd ki kokárdád, száműzött!

Gyűrött és elhasznált népség,
Kik nem tudják, mi a vétség,
Habsburg szájából rángatták,
Ósdi szerelmet siratják,
Itt, a gyermeket átadják,
Ők árulásra tanítják,
S a nemzedék szíve hűtött,
Tűzd ki kokárdád, száműzött!

De szeretem, mert a népem,
És bár most alszik, nincs ébren,
Egyszer fel kell, hogy ébredjen,
Én érette, ő érettem,
Csángók és délvidékiek,
Székelyek és felvidékiek,
Ha más nem, mondja az űzött:
Tűzd ki kokárdád, száműzött!

2011. március 8.
Czáboczky Szabolcs