2011. április 20., szerda

Ha kommunistának hiszel...

Ha kommunistának hiszel…

ha kommunistának hiszel,
nem érzed a hátadon a terhet, mit viszel!

megismerkedsz a nemzetközivel,
kézfogás és mindkettőtöket a kíváncsiság
tölti el,
beszélgetés, szavak után szavak:
kapcsolat, politika, filozófia,
pletykáltok arról, hogy vajon ki
kinek a fia,
egyetért veled, bármit is mondasz,
előtte egy egész eszmét is felrúghatsz,
de ő mosolyogni fog
és tapsolni fog téged,
dicsérni fog, és a munkádat
ahogyan végzed,
hazaérkezel és meséled a családnak,
hogy ez az új barát szinte olyan,
mint egy családtag,
oly kedves és oly megértő,
nem olyan, mint a többi falubeli: kitérő,
visszahúzódó és közömbös,
beszédes, egyetértő,
de mégis kissé különös…
mit is számít az, hisz mindenki különös
a maga módján,
ő is ember, csak nem kell félni tőle tán…
lefekszel puha ágyadba, és álmodod álmodat,
de mire eljön a reggel:
bőrkesztyűs kéz tapogatja a válladat!
ijedten kiugrasz az ágyból, de rögtön
lefognak az elvtársak,
mögöttük pedig az, akit te hittél barátnak.
ma pedig a Gulagban suhintod a csákányt,
lenn a bányában,
 hová nem jut el a fény,
mert az ő világukban ártatlanoknak
nem is jár fény, az biztos tény!
szenes kezed csont és bőr,
többé nem hiszel senkiben,
eltelt pár év, és feleszméltél, hogy
hittél egy spicliben,
s megőrjített a tudat lenn a szén között,
hogy valójában a vádhoz semmi közöd,
elismered, eljárt a szád,
de még emlékszel, mikor adott neked
egy láda almát,
ő nem fogadott el semmit, mert ő
mindent előretervezett,
hogy ki, mikor és hogyan mit tett,
mintha a hátad mögött járna,
de egy kommunista ezer kilométerre is legyen,
olyan, mintha a kapud előtt állna,
kínálgat, kedveskedik,
nem vallja hitét:
azt halálba küldik…

ha kommunistának hiszel,
csak árulása után érzed a terhet, mit viszel!

2011. április 20.
Czáboczky Szabolcs

2011. április 17., vasárnap

Kassai bombázás

Kassai bombázás

Mi indította el két ország viszályát,
Szovjet- és Magyarföldnek a háborúját?
Vadászgépeknek váratlan cikázása,
A bombák Kassára való ledobása.

Két éve már, hogy magyar föld újra Kassa,
Örül a nép, nem kell senki, hogy oktassa,
Míg Kassa polgárai békésen kelnek,
Hadüzenetet küld magas ég a földnek!

Kinn a gyárhelyiség mellett ül Simon Pál,
Egy kis lócán elmélkedik az uzsonnán,
Csíkot lát az égen, és elmosolyodik,
Légierő biztos szorgosan dolgozik.

Végül úgy döntött ez a munkás: Simon Pál,
Hogy a gyár melletti parkban szépen sétál,
Felkészül következő kihívására,
Be kell nézni a főnök irodájába.

Csak néhány lépést tett, míg csaknem mögötte,
Őrjítő süvítést robbanás követte,
Érdes fülét átkozott süketség érte,
Ez lehet a Nagy Háború visszatérte?

Kassa lakosai futnak, menekülnek,
A romgyárban jajgatnak a sebesültek,
Munkásaiért Pál a lángokba rohan,
Süketen, véresen, mégis aggódottan.

Miklóst a tartópillér alatt találta,
Ő volt az, ki mellett mindig helyét állta,
Munkások között ily szent barátság nem volt,
Mióta nappal süt a Nap, éjjel a Hold.

Szemfedelét lehajtotta bajtársának,
Teljes fájdalmát adta a Miatyánknak,
Miklós arcára esett egy véres könnycsepp,
Mintha a temetés így lett egyre szentebb.

Lángokon túl megpillantott egy löveget,
Gondolkodás nélkül ahhoz közeledett,
És célba vette az egyik vadászgépet,
Szárnyát súrolta, az égen csak úgy égett.

De mi zuhan őreá? Nem érezhette,
Egy bomba eltalálá és lefektette,
A mészároltakért Magyarföld bosszút áll,
Szovjet és magyar béke múlott itt Kassán!

2011. április 17.
Czáboczky Szabolcs

2011. április 7., csütörtök

Gondolkodsz?

Gondolkodsz?

nagy ívben keresel válaszokat,
keresel kis réseket és járatokat,
mi által
megoldanád csepp életed,
azon kérdésekben, miben benne van
mostani léted és végzeted,
keresd csak válaszaid,
és azoknak kérdéseit,
keresd a rajtad kuncogó Végtelenség lépéseit!

képzeld el álomképed,
képzeld a világot, mi nemsokára ér véget,
- de Ember, te nem tudhatod mikor,
mert tapasztalatod nincs,
csak vágod a vigyort -,
képzeld a kihalt föld kormányzójává
magad,
s azon föld, hol senki fia lakik, most
hamvas talaja elárul, kitagad!

érezd, ahogy a lelked lobog,
érezd, mikor az ellen ajtódon kopog,
érezd, mikor kell tenni, s mikor mondani,
s mikor a békét féltve
feszültséggel elvonulni,
érezd, mitől is vagy ember, s ne csak
a szerelmet éltesd,
de ismerd
emberséged, hogy léted érthesd!

látod a bölcsességet mondatodban?
látom lelkedet parfümillatodban?
nem látom s nem látod,
a szádat csak táthatod, mert
gyengeelméjűek szava ez,
e mondatból soha nem fogják tudni,
ki ez?
gondolkodsz? csak hiszed magadról,
Ész nélkül nincs lét, s nincs óda a síron túlról!

2011. április 7.
Czáboczky Szabolcs