2011. augusztus 24., szerda

A szerző most gondolkodik...

A szerző most gondolkodik…

A szerző most gondolkodik,
Csak enyhén morfondírozik,
Ébren van vagy álmodozik,
Most elbizonytalanodik.

Vélekedik, elmélkedik,
Nem tudja most, hogy létezik,
Bánatában süllyedezik,
Érzésekbe keveredik.

A gondolat tolakodik,
Ide-oda furakodik,
A szerző csak sóhajtozik
Szív és ész csak vitatkozik.

Valami majd teljesedik?
Valami bekövetkezik?
Eljön vagy úgyis elveszik?
A szerző most kételkedik!

2011. augusztus 24.
Czáboczky Szabolcs

2011. augusztus 23., kedd

A természet és Ő


A természet és Ő

Fojtogatja a szívemet,
Amikor a szemembe néz,
Egyenesen elkábulok,
Amikor szeme igéz,
Mint a csillámló kispatak,
Mint a természet csodája,
Ez a szempár saját mását
A világon nem találja!

Ajkát mosolyra biggyeszti,
És huncutul visszatekint,
Majd hallom édes kacaját,
És én is kacagok megint,
Mint az erdő ezer hangja,
Mint a patak csobogása,
Ez a szirénhang a párját
A világon nem találja!

Hajával játszik a szellő,
Lobogtatja szerte-széjjel,
Simogatnám, dédelgetném,
Gyenge, könnyed érintéssel,
Mint a patak hullámai,
Mint a fák nagy koronája,
E szálaknak hasonmását,
A világon nem találja!

Szerény, mint a sudár nyárfa,
Mégis csábít, mint a csipke,
De mindene nekem, olyan
Mint egy pillanat, oly röpke,
Kifogásokat kereshet,
Ő egy patak testbe zárva,
Szívem az ő hasonlóját
A világon nem találja!

2011. augusztus 21.
Czáboczky Szabolcs

2011. augusztus 15., hétfő

Már itt a végítélet

Már itt a végítélet

Még egy rövid éneket dúdolj el,
Tégy meg most mindent, amit akartál,
Majd írd meg a végrendeletedet,
Melyben hűen embernek maradtál!

Jön a vihar, a víz, a tűz, a fagy,
Szinte minden egyszerre ellenünk,
Vezérünk kitalál majd valamit,
Hasztalan, késő már és elveszünk!

Lesz majd száz próféta, ki velünk fut,
És futva fogja mondani, hogy állj,
Mert ez biztos egy próba, egy játék,
Azért, hogy valami másat csinálj!

Sírva fogsz menekülni, de miért is sírsz,
Mikor a helyzet javíthatatlan?
Nincs remény, nem marad más utánad
Csak egy bolygó, ami már lakatlan.

De élőhalottak vagyunk így is,
Bámuló szemekkel, tátott szájjal,
Hamis csodák előtt esedezünk,
Míg az ábránd szemünk előtt szárnyal.

Csak rettegsz, és a Nap sem vígasztal,
És lassan teljesül egy ígéret,
Fogod a fejed, hogy most mit tegyél…
Nyugalom: már itt a végítélet!

2011. augusztus 15.
Czáboczky Szabolcs

2011. augusztus 14., vasárnap

Most képtelen vagyok

Most képtelen vagyok

írni akartam, de képtelen vagyok,
fogom a homlokom,
és ha akarnám is, hogy agyam máson gondolkodjon,
mint rólad,
nem lenne képes, és fejemben
ez a kellemes zűrzavar,
mosolyt fest arcomra, és enyhe
boldogságot kavar,
újra kételkedhetek, újra reménykedhetek,
újra más színeket festhetek,
más ecsettel, más festékkel,
új szándékkal, új érzéssel,
megújítottál bennem valamit,
amit eddig – hangsúlyozom – senki,
és neked is megadatott a jog kételkedni,
nem kell hinned nekem, elvetheted szavaim,
verseim is idővel a kandalló küszöbén lehetnek majd,
de az indulat engem hajcsárként
hajt,
és hiába a sok szó, hiába a sok érzés,
ha válaszolatlan marad annyi sok kérdés,
de egy, hogy másként látok mindent,
másként láttam arcod,
mint bárkiét körülöttem,
másként tekintettem
rád, másképpen,
de akkor is szemeddel voltam
elfoglalva éppen,
és ez nem csábítás, vagy kísértés,
vagy egy pillanatnyi kitérés,
ez féltés, és egy édes érzés.
most képtelen vagyok írni,
és képtelen vagyok sírni,
mert nem tudok nem rád gondolni,
képtelen vagyok írni.

2011. augusztus 14.
Czáboczky Szabolcs

Egy kis apróság

Egy kis apróság

Egy kis apróságot tartok a tenyeremben,
Ami oly sok emléket idéz előttem,
Egy csöppség, ami számomra cédává vált,
Szorongatom, mint kalóz a kincsesládát,
Simogatom, mintha simogatnálak,
Nézegetem, csodálom, ahogy itt várlak,
És még érzem rajta angyali illatod,
Megemlegetem még azt a szép napot,
A kezemet megfogtad, megszorítottad,
Először – ó, hideg kezem ordítottad,
Felcsillant a szemem, és új reményt adott,
Majd kezem hideg lett újra, mert aggódott,
Mindig közel vagy, mellettem, mégis távol,
Nem fogod elhinni, de nagyon hiányzol!

2011. augusztus 13.
Czáboczky Szabolcs