2012. január 28., szombat

Galamb az útszélen

Galamb az útszélen

Száguldanak az automobilok,
Fénysebességgel az autósztrádán,
Az emberek tömegei állnak,
Állnak a jelzőlámpára várván.

Lámpák fénycsóvai látszanak csak,
Robogás és pufogás a pályán,
S a nagy tömeg közt átgondolom,
Hogy lett a technika ilyen bálvány.

De hirtelen, az emberek féltek,
És rémült szemekkel körbeálltak,
Egy percig tartott ez a feszültség,
Jelzett a lámpa, és átsétáltak.

A járdán ott fekszik a félelem,
Mi megriasztotta a szemeket
Csak egy galamb, beggyel az ég felé,
S az ég látja a szakadt beleket.

Láttam, sötét vértócsában aludt,
A csőrébe egy nagy bögöly mászott,
Szemében pedig nem látszik a cél,
Miért az autósztrádára vágyott.

Egyenként töredeztek tollai,
Dögevőknek illat volt a szaga,
Száz féreg lakmározott, és tudtam:
E galamb a természet önmaga.

2012. január 28.
Czáboczky Szabolcs

2012. január 25., szerda

Till Lindemann - Ich weiß (magyar fordítás)

Till Lindemann – Ich weiß
(magyarul)

Nem tudom, miért későn kelek,
Vagy miért alszok el oly korán,
Kezem szándéktól remeg,
Ámul létem szorgalmán,
Így is sok évet éltem már,
De a sírom még mélázva vár,
Egy félig erjedt bor vagyok,
Asztal, mi egy lábon forog,
Kopoltyú nélkül vizeken,
Látom az ifjú kezeken,
Vérük nem értem született,
A pisztolygolyó elveszett,
Vénségemet már elfogadtam,
Asszonyommal csalom meg magam,
Korunk a templomokon nyugszik,
Szerencsét kikötőkben veszik,
Ki nem szép, élnie kell szépen,
Szépség nem adatott meg nékem.

2012. január 25.
Czáboczky Szabolcs

Till Lindemann - Mädchen tot (magyar fordítás)

Till Lindemann – Mädchen tot
(magyarul)

Most ott fekszik.
Mint egy cövek,
Bőröndje poros és öreg,
Az erdőben oly ridegen,
Fekszik az öngyilkos tetem,
Kialudt szeme fénye,
Eddig élt, tizenhét éve.

2012. január 12.
Czáboczky Szabolcs

2012. január 23., hétfő

Vándor, vándor...

Vándor, vándor…

Vándor, vándor, ó, mily hányszor,
Mertél lenni olyan bátor,
Vándor, vándor, lenn a síkon,
Hány ló fut át a fahídon?
Vándor, vándor, hol bolyongasz?
Kétes jövő nem lesz tavasz,
Zárt magányban néz az égre,
Mikor ér már haza végre?

Vándor, vándor, állj fel újra!
Hív az út, az éj, az óra,
Vándor, vándor, fújj nótaszót!
Csillag legyen útmutatód,
Vándor, vándor, ne ábrándozz!
Ne fájjon, mit álmod áldoz,
Zárt magányban néz az égre,
Mikor ér már haza végre?

Vándor, vándor, fenn a hegyen,
Végignézel a réteken,
Vándor, vándor, messze honban,
Sólyom szállt fel a távolban,
Vándor, vándor, ne tűnődjél
Mint egy gyermek, mert felnőttél,
Zárt magányban néz az égre,
Mikor ér már haza végre?

Vándor, vándor, mit búslakodsz?
Gondod elől megfutamodsz,
Vándor, vándor, ki után sírsz?
Ki az, kihez könnyezve írsz?
Térj vissza most haza végre!
Ne tekints többet az égre!
Találd meg, ki lángod szítja,
Fájó szerelmed bús kínja.

2012. január 23.
Czáboczky Szabolcs

2012. január 22., vasárnap

Füstfelleg felettem

Füstfelleg felettem

Füstfelleg felettem az ég helyett,
Lassan már gomolyogva egyesül,
Szürkén tükröződik a világ,
És a fény is a füstben elmerül.

Az útszélén egy virágot látok,
Legugolok őhozzá csöndesen,
Szegény, elmondta nekem bánatát:
Többé nem virágozhat színesen.

A fatörzs száraz, mint a hamu,
A levél meg érdes, mint a beton,
Erdő se maradt már, csak egy gyár,
Ahol kezdődik a munkaszezon.

De most le kell ülnöm, elfáradtam,
Minden szürke, minden kifakult már,
De feltekintek, és mélán várom,
Várom, mikor tör át a napsugár.

2012. január 22.
Czáboczky Szabolcs

2012. január 20., péntek

Hangyaboly

Hangyaboly

Távol az ismeretlenben
Valahol áll egy hangyaboly,
Körülötte csak sűrű gaz,
Benne pedig ábránd, téboly.

A csarnokban megy az élet,
Járatokon jönnek-mennek,
Mélyen pedig munkásokkal
Telnek meg az üres vermek.

Csupán élnek és dolgoznak,
Ez a föld ugyanúgy ébred,
Mint ahogyan lefekszik, de
Még itt bármi megtörténhet.

Csak belélegzik a viszályt,
És lám, a királynő halott,
A csarnok csatatérré vált,
A verem pedig beomlott.

Egymást tépik és pusztítják,
Ledőltek mind az állványok
És semmi más nem marad már
Csak rothadó maradványok.

Ha be is köszönt a béke,
Többé nem távozik a zaj,
Forradalom vagy pártütés,
Ezt a fajt követi a baj.

S amíg tart a szitkozódás,
És had hadat félrevezet,
Észre se fogják venni, hogy
Rájuk szakad a mennyezet.

A gazból valaki eljött,
Ítéletként nevezték el,
De Hangya, te voltál, aki
Ítéletként véreztél el.

2012. január 21.
Czáboczky Szabolcs

2012. január 12., csütörtök

Istenünk...

Istenünk…

Istenünk, kérlek, csak most nézz le ránk,
Nézd gyökérben korhadó életfánk,
Elvész az értelem,
A nép már néptelen,
Elavult a hit, kialudt a láng.

A magyar egymás haját cibálja,
Egymás kicsinységeit bírálja,
És bár erős a szó,
De végül széthúzó,
Viszályunkat, vesztünket táplálja.

Az a föld, ahol együtt éreztek,
Ahol együtt éltek és véreztek,
Vajon hová tűnt el?
Mikor nem betűkkel,
De tudattal közöset képeztek!

Ifjúság, egykoron tüzes rózsa,
Hol erénye nőtt, ma aszott tócsa,
A szirmát letépték,
Tövisét letörték,
És még nem irtották ki azóta.

Ember milliókból egy nép szól fel,
S mikor a szólás ideje jő el,
Nem siralomének,
De lelkes dicséret,
Hangzik majd rebegő ajkunkon el.

Istenünk, most hallgass meg, istenünk,
Mert ha te nem hallasz, mi elveszünk,
De adj még több időt,
Éljünk még szebb jövőt,
Nekünk még kell élnünk, még kell élnünk!

2012. január 12.
Czáboczky Szabolcs

2012. január 5., csütörtök

Ender Çelikol: Hős fejedelem (versfordítás)

Ender Çelikol: Hős fejedelem

Urunk, te lettél szép Rodostónk örök vendége,
Ó, hősök közt a legnagyobb, a Nagy Fejedelem,
Te lettél a töretlen hit példája, emléke,
Ó, hősök közt a legnagyobb, a Nagy Fejedelem!

Osztrákok megsarcolójaként érkeztél ide,
Bujdosók ösvényén követett a veszedelem,
Lengetve a magyar lobogót: Pro Libertate,
Ó, hősök közt a legnagyobb, a Nagy Fejedelem!

Az osztrák prédaként akart reád tekinteni,
És oly sok hű magyar kebel veszett oda Pesten,
De mi, törökök mindig akartunk segíteni,
Ó, hősök közt a legnagyobb, a Nagy Fejedelem!

Erdélyben és Buda alatt hű bajtársak voltunk,
Európa igazolja barátságunk teljesen,
Két kedves édestestvérnél is mi többek vagyunk,
Ó, hősök közt a legnagyobb, a Nagy Fejedelem!

A Márvány-tenger partjainál szépet álmodtál,
Követeket küldtél Törökhonba sikeresen,
Rodostónkban hosszú tizenöt évet tapostál,
Ó, hősök közt a legnagyobb, a Nagy fejedelem!

Tudtad, hogy megbízhatsz mibennünk, törökökben,
Mert, aki törököt bánt, abban nincsen kegyelem,
A Jóisten megírta sorsodat egy csepp könnyben,
Ó, hősök közt a legnagyobb, a Nagy Fejedelem!

Jelenkorban gyönyörű Rodostó emléke vagy,
Te önmaga vagy az igaz vér és honszerelem,
És hajlékod téged az utókornak hátrahagy,
Ó, hősök közt a legnagyobb, a Nagy Fejedelem!

Ne érezd magad távol a te édes hazádtól,
A mi testvérünk és te vagy az én vértestvérem,
De Törökhon óvott téged az ellen hadától,
Ó, hősök közt a legnagyobb, a Nagy Fejedelem!

Ó, az egyetlen magyar nemzet hű, nagy vezére,
 Vesztesként is nemzetedé az örök győzelem,
Isten áldása a magyarok szebb jövőjére,
Ó, hősök közt a legnagyobb, a Nagy Fejedelem!

2011. január 5.
Czáboczky Szabolcs

Hős fejedelem (versfordítás)

Ender Çelikol: Hős fejedelem

Urunk, te lettél szép Rodostónk örök vendége,

Ó, hősök közt a legnagyobb, a Nagy Fejedelem,

Te lettél a töretlen hit példája, emléke,

Ó, hősök közt a legnagyobb, a Nagy Fejedelem!



Osztrákok megsarcolójaként érkeztél ide,

Bujdosók ösvényén követett a veszedelem,

Lengetve a magyar lobogót: Pro Libertate,

Ó, hősök közt a legnagyobb, a Nagy Fejedelem!



Az osztrák prédaként akart reád tekinteni,

És oly sok hű magyar kebel veszett oda Pesten,

De mi, törökök mindig akartunk segíteni,

Ó, hősök közt a legnagyobb, a Nagy Fejedelem!



Erdélyben és Buda alatt hű bajtársak voltunk,

Európa igazolja barátságunk teljesen,

Két kedves édestestvérnél is mi többek vagyunk,

Ó, hősök közt a legnagyobb, a Nagy Fejedelem!



A Márvány-tenger partjainál szépet álmodtál,

Követeket küldtél Törökhonba sikeresen,

Rodostónkban hosszú tizenöt évet tapostál,

Ó, hősök közt a legnagyobb, a Nagy fejedelem!



Tudtad, hogy megbízhatsz mibennünk, törökökben,

Mert, aki törököt bánt, abban nincsen kegyelem,

A Jóisten megírta sorsodat egy csepp könnyben,

Ó, hősök közt a legnagyobb, a Nagy Fejedelem!



Jelenkorban gyönyörű Rodostó emléke vagy,

Te önmaga vagy az igaz vér és honszerelem,

És hajlékod téged az utókornak hátrahagy,

Ó, hősök közt a legnagyobb, a Nagy Fejedelem!



Ne érezd magad távol a te édes hazádtól,

A mi testvérünk és te vagy az én vértestvérem,

De Törökhon óvott téged az ellen hadától,

Ó, hősök közt a legnagyobb, a Nagy Fejedelem!



Ó, az egyetlen magyar nemzet hű, nagy vezére,

 Vesztesként is nemzetedé az örök győzelem,

Isten áldása a magyarok szebb jövőjére,

Ó, hősök közt a legnagyobb, a Nagy Fejedelem!