2012. március 28., szerda

Rend és zűrzavar

Rend és zűrzavar

egyszer építenék,
aztán pusztítanék,
egyszer fölrepülnék,
aztán lezuhannék,
egyszer csak szeretnék,
aztán csak utálnék,
egyszer fegyelmeznék,
aztán lázítanék,
egyszer rendet raknék,
aztán zűrt kevernék,
egyszer kegyelmeznék,
aztán csak gyűlölnék,
egyszer gondolkodnék,
aztán üvöltenék,
egyszer szerénykednék,
aztán én kitűnnék,
egyszer állítanék,
aztán összetörnék,
egyszer csak kímélnék,
aztán ütnék, rúgnék,
egyszer indulatból
lesz pusztító szándék,
mert egyszer a rendért,
aztán a káoszért,
a nagy diktatúra,
a nagy anarchia,
a rend, a zűrzavar,
egy személyben vagyok,
ez a kettő engem
takar.

2012. március 28.
Czáboczky Szabolcs

2012. március 27., kedd

Hasonlatok Kincsőhöz


Hasonlatok Kincsőhöz

Mint ahogy az égen egyesülne
Százezer, millió fényes csillag,
Úgy látom szemedben a szép napot,
S alatta a tajtékzó habokat.

Mint ahogy a nyugodt vér pezsegni,
És a lomha ideg feszülni kezd,
Úgy dobban meg hirtelen a szívem,
Mikor édes vágyad el nem ereszt.

Mint a parázs, mely lángolásra vár,
Mint a víz, ami már áradni kész,
Úgy török ki a hétköznapokból,
Úgy lángol ajkam édes ajkadért.

Mint a reményét vesztett reményre,
Mint az életet vesztett életre,
Úgy hiányzol és úgy kellesz nekem,
Én és te: méltók vagyunk egy „Mi”re!

Mint aki csak hirtelen feltámadt,
Izzik a tiszta, igaz élettől,
Úgy izzik karcsú tested a vágytól
És az eszét vesztett szenvedélytől.

Mint ezek a hasonlatok, melyek
Nem tudják kifejezni személyed,
Mert szóba önteni is túl kevés,
Aki vagy, ahogy szeretlek téged.

2012. március 27.
Czáboczky Szabolcs

2012. március 22., csütörtök

Az utolsó modern lány

Az utolsó modern lány

Ő a fülhallgatóját hallgatja,
Mikor már mindenki rég énekel,
Ő még édes ábrándokban kószál,
De mindenkit a lényeg érdekel,
Ő már nem hallja a nagyvilágot,
De őt sem hallja többé a világ,
Ő az egyetlen, mert csak ő maradt,
Ő már csak az utolsó modern lány.

Még mindig számolja a napokat,
Hogy mikor jön el a világvége,
Elszánt harcos, aki háborút is
Szít azért, hogy legyen világbéke,
Csak a divat számít, még akkor is,
Ha neki nem tetszik az új hullám,
Ő a nyájban mindig a fekete,
Ő már csak az utolsó modern lány.

Korát múltnak tartja a kultúrát,
Mikor mindenki csak ezt követi,
A diszkóban is egyedül táncol,
Mert oda többé már nem jár senki,
És felfogni azért sem akarja:
Elszállt már régen a modern járvány,
Ő fenn a csúcson a csinos öszvér,
Ő már csak az utolsó modern lány.

Kezében tartva írja egy könyvbe
Ó, hogy mennyire fáj a szerelem,
De mikor szerelmes, oly féltékeny,
Hogy dörög az ég és nincs kegyelem,
Tán ez is akkor szabad verseny volt,
De a pénz már megszűnt, mint bálvány,
Ő a mi nyomorult hibás múltunk,
Ő már csak az utolsó modern lány.

2012. március 22.
Czáboczky Szabolcs

2012. március 17., szombat

Széchenyi temetése

Széchenyi temetése

Búgnak még a döblingi galambok,
A vén ágakról csak végignéznek,
Hallják, ahogy kongnak a harangok,
És búsulnak a feketeségen,
Fátyol, ború minden arcon, szemen,
Külhon se zavarhatja meg a csendet,
Csak bánat és gyász ül minden lelken,
Mert gyászba borult az egész nemzet.

Ő volt az, aki a haza útját
Hittel és reménnyel kikövezte,
Ő, aki a haladás szent lantját
 Tiszta felelősséggel pengette,
Mert volt egyszer egy erős ember, és
Sok néven hívták, volt egyszer egy gróf,
Ki oly büszke volt, hogy népéért élt,
Mást nem akart népének, csakis jót.

Sok róla a galád híresztelés,
Hogy elhagyta elméje épsége,
Nem! Elméje maga volt ébredés,
Mitől sugárzott a haza fénye,
Magára vállalta népe sorsát,
S e teher lehúzta, gyöngítette,
Oly teher, hogy nemzetének szolgált,
Oly teher, ami a sírba vitte.

A koporsófödél rideg, érdes,
Mint arcunk a hűs tavaszi szélben,
S minket belül a fájdalom tépdes,
Ha a sorsunk már nincs saját kézben,
Egyetlen könnybe sírjuk bánatunk:
A legnagyobb magyarnak sírt ásunk,
És ahogy ő, mi merni vállalunk,
Hogy egy új feltámadást álmodjunk.

2012. március 17.
Czáboczky Szabolcs


2012. március 16., péntek

Romos vár


Romos vár

Romos vár szakadozó tornyán állok én,
Ahogy végigtekintek a rónán,
A múltbeli dicsőségről énekelvén
Többé nem győzhet vállalt magányán.

Fenn a torony ormán pedig rád gondolok,
Ahogy a végtelen távolt nézem,
Nem tudom mit várjak, de az apostolok
Súgnak: közeleg, közeleg a vég tényleg.

 A hideg, érzéketlen szó – szinte szúr, fáj,
És félek, hogy az a nyíl eltalál,
Amitől újra sír a szem, remeg a száj,

Félek – szívem falát éri omlás,
Hogy életemmé legyen ez a dicső vár,
Ami nem győzhet vállalt magányán.

2012. március 16.
Czáboczky Szabolcs

2012. március 14., szerda

Jó és rossz

Jó és rossz

jó és rossz,
honnan tudjuk mi a jó és mi a rossz?
az élet jó, a halál rossz,
ki hogyan él, és kinek mit okoz,
vagy éltet, vagy felpofoz,
az élet jó,
a halál rossz.
a szív jó, az ész rossz.
vagy fordítva oszt és szoroz?
miért jó a szív?
dönt, míg az ész nem tud,
miért rossz az ész?
visszatartja a szívet a céltól,
amihez nem jut,
hát most melyik jó és melyik rossz?
van jó ember, és rossz ember?
milyen a jó ember?
elegáns, szép, bőbeszédű, csábító, kedves, „jószívű”,
milyen a rossz ember?
csúf, trágár, kellemetlen, szemtelen, „gonosz”,
de, ha a jó ember csak leplezi magát,
de, ha a rossz ember csak jót akar,
ki az aki nyitott és ki az aki titkot takar?
ki a jó és ki a rossz?
a pénz jó, az érzés rossz,
mert hiába mindaz a kifogás,
az egymással való kitolás,
meg a rengeteg taktikázás,
hiába mondani, hogy nem érdekel a pénz,
mert igenis érdekli az embert,
nem érdekes, hogy kártya vagy kész,
fő, hogy legyen,
legyen miből új autót, új házat, új nőt vagy férfit vegyen,
és míg a pénz dominál,
minden egyes ember,
nem több egy alávaló bordélyháznál,
és nekik ez megfelel,
mert nem érdekel senkit,
hogy mi a jó és mi a rossz,
senkit…
ezért a pénz a jó, az érzés a rossz.
szabadság jó, zsarnokság rossz,
igen, szent igaz,
de élni tudunk-e abban, ami jó,
meg tudjuk-e becsülni azt, ami nem hiábavaló?
nem,
és ezért a szabadságot
e szentet, árvát és egyetlent,
felhasználjuk a mi élvezetünkre,
emberek,
az állatok is sírnak tőlünk,
amilyen visszafejlődött népség vagyunk,
hogy lehet az,
hogy néhány fém és papír,
az életünket irányíthatja?
de van megoldás,
ha a magánérdeket félretoljuk,
és egy közös célra összpontosítunk,
ha valaki eljön, és megtanítja az embereket,
hogy nem attól vagy ember, amid van,
hanem, amit meg tudsz szerezni,
és ehhez munka kell,
annyi munka,
hogy minden egyes lusta,
szemtelen, kényesen csőcseléket játszó
gazdagot
végre a földekre küldik,
s kapát és ásót kapnak a kezükbe,
s muszáj lesz, ó, muszáj lesz dolgozni,
és meg tudják mit jelent a terhet hordozni,
és létért harcolni,
akkor megtanulják, akkor megtanulják,
a fegyelmet és a becsületet,
és végre az ember ember lesz,
ezért hagyjátok a magánérdeket,
mert higgyétek el nekem,
én tudom,
hogy ti,
ti gazdagok,
és ti,
akik irigylitek őket,
és ti,
akik a pénzt dicsőítitek,
higgyétek el,
hogy ez rossz,
a tisztelet, az érzés és az egy közös érdek,
ez,
és csakis ez a jó.
 
2012. március 14.
Czáboczky Szabolcs 
 
                                                                          




?