2012. július 29., vasárnap

Maradj!


Maradj!
(Puskás Alexának)

Maradj, mint a kőszirt, oly szilárdan,
Büszke légy nyugalomban vagy lázban,
S a parázs, ami a szíved mélyén lappang,
Lángként éledjen fel, mint egy elfojtott hang.

Kívánom, hogy a legszentebb legyen hited,
Szebb, mint egy tiszta, érintetlen kis sziget,
Higgyél mibennünk és a Nemzetben,
Légy az, aki fáklyát gyújt elmékben.

Kívánom, hogy kezed ne nyugodjon,
És ne sajnáld a tintát, csak fogyjon,
Csak fülelj, figyelj és mindig bölcsen ítélj.

Hát költőtárs, boldog születésnapot!
Legyen majd megbecsült minden dalod
Isten áldjon, hogy még száz ilyen napot élj!

2012. július 29.
Czáboczky Szabolcs

2012. július 28., szombat

Kánaán

Kánaán

Hol a pálmafák az égig érnek,
És szerelmesek a tengerparti éjek,
Hol a vén napsütötte bérceken,
Szép villák néznek a távolba délcegen,
Hol festmények állnak a szégyennek falán,
Ott az ígéret földje, ott a Kánaán!

Hol éjszakák neonfényben úsznak,
És bandák a klubok mögött összesúgnak,
Hol a pénzes életet álmodják,
És az irodák a felhőket karcolják,
Hol büszkén tisztelegnek ötven csillagán,
Ott az ígéret földje, ott a Kánaán!

Hol a bőség és megértés él,
Ahová eljutni minden embernek cél,
Hol öntözik a boldogság fáját,
Miről érezni a szabadság illatát,
Hol elszánt szemek mondják: ez az én hazám,
Ott az ígéret földje, ott a Kánaán!

Ott a szabadság, ott mindent szabad!
A kéj legfelsőbb foka is csak egy szavad,
De egy valamit nem szabad tenni,
Szabadságban nem szabad szabadnak lenni,
Hol a nép aludt a szabadság alkonyán,
Ott az ígéret földje, ott a Kánaán!

Hol adók birodalma létesült,
És jogvédő arca az utcán elterült,
Hol egy bankigazgató többet ér,
Mint aki a Fehér Házban egy bábvezér,
Hol a nép még alszik a rabság hajnalán,
Ott az ígéret földje, ott a Kánaán!

Hol már mindennapos a hírzárlat,
Hol szinte testet ölt ez a hitvány század,
Hol fejet hajtva, csodára várva,
Amerika menetel a szolgaságba,
Hol a béklyót szótlan húzzák maguk után,
Ott a ti Szentföldetek, ott a Kánaán!

2012. július 28.
Czáboczky Szabolcs



Tűz és por


Tűz és por
(Válasz a köszönetre)

Csak azt tettem, mit jónak éreztem,
Poraiból egy csillagot élesztettem,
És úgy érzem, hogy jókor érkeztem,
Mert költői vénádat felébresztettem.

A múzsáktól kapott ajándékod,
Legyen örök éltetőd e vad világban,
Ha véletlenül nincs írhatnékod,
Írj akkor is! Minden ott van a vénában.

Lángolj te is! Nem vagyunk más, mint tűz és por,
Fénylő üstökös a nemzet egén,
Így hozott össze a sors, te és én.

Lángolj te is, mert hidd el hitvány ez a kor,
Lázadni is kevés már ilyenkor,
De mi csillagok vagyunk – tűz és por.

2012. július 23.
Czáboczky Szabolcs

2012. július 10., kedd

A magyar Kerberosz


A magyar Kerberosz

Lenn az Alvilág kénköves kapujánál,
A Sztüx habjain árnyhajók vitorláznak,
Partot érnek az élők fényvilágánál,
Hogy a megholtak szálljanak, mint az árnyak,
Ó, Kerberosz, holtak ellenőre,
Mért nem engedsz feltámadni végre?

A Sztüx túlsó partján nincs más, csak tűz és por,
Vérfagyasztó, kísérteties kacajok,
Száz árny kíséretében jön a revizor,
Ha már átérnek a meghalt hős magyarok,
Ó, Kerberosz, holtak ellenőre,
Mért nem engedsz feltámadni végre?

Háromfejű vérszomjas szörny, óriás,
Mindegyik feje ide örökre bezár,
Egy-egy fej, ami miatt nincs feltámadás,
Ami miatt a holt még reménykedve vár,
Ó, Kerberosz, holtak ellenőre,
Mért nem engedsz feltámadni végre?

Bal feje dicső országunkba harapott,
Szétmarcangolta és határokat vetett,
Jobb feje vörös, magyar halált aratott,
Miatta egy nemzedék rabságban rekedt,
Ó, Kerberosz, holtak ellenőre,
Mért nem engedsz feltámadni végre?

Harmadik feje, a magyar nagy szégyene,
Hogy magyar a magyart már nem ismeri meg,
Mert már nem ugyanaz a szívek üteme,
És te már nem azt hiszed, amit én hiszek,
Ó, Kerberosz, holtak ellenőre,
Mért nem engedsz feltámadni végre?

Bár jönne egy magyar Héraklész mentőként,
Aki legyőz téged, hatalmas Kerberosz,
Jönne egy célként, egy akaratként, egy erőként,
Halld meg, te szörny: a sors nem oszt és nem szoroz!
Ó, Kerberosz, holtak ellenőre,
Legyőztek, így feltámadtunk végre!

2012. július 10.
Czáboczky Szabolcs


2012. július 9., hétfő

Magyar béke


Magyar béke

Legyen végre magyar béke,
Szebb, mint a nap teljessége,
S fenn a Kárpátok havasa,
Onnan süssön ránk sugara,
Egy a vér és egy az élet,
Lángunk parazsa már ébred!

Legyen végre magyar béke,
Dúsabb, mint hős dicsősége,
Idegen többé ne dúljon
A hűtlen és hamis múlton,
Egy a test és egy a lélek,
Meg nem törnek, amíg élek!

Legyen végre magyar béke,
Tisztább, mint e föld népsége,
Kalászt a paraszt kaszáljon,
Gyárba magyar munkás járjon,
Egy a kéz és egy a munka,
A nemzetért meg nem unja!

Legyen végre magyar béke,
Büszkébb, mint a világ éke,
Egy világ ez önmagában,
Kárpátoknak ős karjában,
Egy a hit és egy az Isten,
Béke nélkül jövő nincsen!

2012. július 9.
Czáboczky Szabolcs