2012. augusztus 25., szombat

A magyar Ozirisz


A magyar Ozirisz

Szíriusz ott fenn dicsőségében ragyog,
E népre veti életet adó fényét,
Él, míg tud, és szállnak a széllel a dalok,
De jön a vihar, mely megöli a békét,
Nagyságos Ozirisz, holtaknak bírája,
Sírhant leszel, vagy a reménység csírája?

Kegyetlen vihar sújtja most a földeket,
Puskapor szagától az ember veszett lesz,
S otthon meg egy áruló kacaj fölnevet,
Széth vörös pengéje gyilkosságra szert tesz,
Nagyságos Ozirisz, holtaknak bírája,
Sírhant leszel, vagy a reménység csírája?

Oziriszt feldarabolja Széth pengéje,
Minden tolvajának egy darabot átnyújt,
Ahogy Ozirisz meghalt - meghalt a népe,
S ragyogó Szíriusz odafenn már kihunyt,
Nagyságos Ozirisz, holtaknak bírája,
Sírhant leszel, vagy a reménység csírája?

De feltámad az erő, feltámad a fény,
Mikor eljön Ozirisz végítéletként,
Az Életcsillag égni fog, mint az erény,
Fussál tolvaj! Ozirisz testet ölt ismét!
Nagyságos Ozirisz, holtaknak bírája,
Nem vagy sírhant, de a reménység csírája!

2012. augusztus 25.
Czáboczky Szabolcs


2012. augusztus 22., szerda

6. A jövő világa - diktatúra és lázadás


6. A jövő világa – diktatúra és lázadás

Bármi megtörténhet a jövőben, soha nem tudhatjuk, mit hoz majd. Egyesek világbékéért áhítoznak, mások meg világvégéért. Egyesek világszabadságot, mások világrabságot jósolnak. Nem tudhatjuk, csak feltételezéseket tehetünk. Itt leírom az én feltételezésemet.

A mai világrend alapvetően széles körben a kapitalizmusra épül, a bankrendszerekre, a kontinentális szövetségekre és az internacionalizmusra. Ez kihat a társadalomra is, mivel a liberalizmus korát éljük, és a liberális életforma ma már mindennapi jelenség. Röviden a liberális ember olyan, aki annyira élvezi „a szabadságot”, hogy észre sem veszi, hogy rabságban él. Csak egy eszköze a felettünk álló hatalmaknak, bankároknak, igazgatóknak, állami embereknek és még sok rangbeli beosztottnak, akiknek megvan a maguk feladatuk, hogy minket vakon tartsanak. Véleményem szerint egyik országban sem létezik igazi demokrácia, ezért miért is kell erőltetni. A kontinentális szövetségek nem a nemzeteket szolgálja, hanem pont ellenkezőleg: az internacionalizmust. Nem véletlenül jöttek létre ezek a szövetségek, mert a világ hatalmai egy autokratikus világkormány létesítésére készülnek, amit – George W. Bush szavait idézve – az Új Világrendnek neveznek manapság. Rengeteg összeesküvés elmélet született, és az Új Világrend kifejezés hallatán az ember beleborzong az elképzelt diktatúrába. De a közeljövő így fest. A diktatúra már a népek ajtaján kopog…

Szerintem „a demokrácia és a kényszerbékék utáni kor” az egyik legtökéletesebben felépített diktatúra kora lesz. Aki olvasta George Orwell 1984 című világsikerű könyvét, az értheti, hogy hogyan is képzelem el azt a rendszert. A diktatúrának több tényezője van:

1.       A nemzeteknek vaknak, süketnek és némának kell lenniük „az állam érdekében”. Egy a feladatuk: munkájukkal szolgálni rendületlenül rabszolgákként az államot és a zsarnokot.
2.      A nemzeteknek éppen annyi eszük kell, hogy legyen, hogy értsenek a munkagépekhez.
3.      A nemzetek felett egy központi hatóság felügyel, amely a legkisebb veszélyt azonnal „hatástalanítja”.
4.      Azt kell olvasni, azt kell nézni, azt kell tudni csakis, amit parancsolnak.
5.      Mindaz, amit a nemzetek tudnak, pont ellenkezője a valóságnak.
6.      Ahogy Orwell könyvében is olvasható a Párt három jelszava: Háború: béke, Szabadság: szolgaság, Tudatlanság: erő. Ezt hitetik el a nemzetekkel.

A 6. pont a jelenre is érvényes. A hatalom ezt akarja elhitetni velünk. Hátborzongató mindez, de véleményem szerint a folyamat, ami elindult rabságba taszításunk végett megfékezhetetlen. Az emberiség okulni fog hibáiból így…

Ha egy államban diktatúra létesül, teljesen megváltoztatja az társadalmi normákat és az ember viszonyát az élethez. Úgy szoktam fogalmazni, hogy a diktatúra megneveli az embereket. Gyarló az ember, ezért amikor demokrácia van, akkor lézeng és nem értékel semmit. Amikor diktatúra van, akkor értékel és megbecsül mindent, mert tudja, hogy olyan rendszerben él, ahol nem tehet akármit. Ez által a nevelt társadalom mer tenni a nyomor ellen, tudja, hogy rabságban él - ezért lázad…

Az én elméletem szerint egy tökéletes diktatúrát csak egy tökéletes forradalom és egy tökéletes szabadság követhet. A tökéletes szabadság pedig az anarchiában nyilvánul meg, ahol mindenki uralkodik. A nemzetek saját hazájukban élve - lerombolva mind a kapitalizmus és kommunizmus fellegvárait – visszatérnek nemzeti gyökereikhez és a törzsiséghez. Anarchiát csak egy nevelt társadalom tud létesíteni. Történelmi példa erre az 1956-os forradalom ideje, ahol a gazdaság is decentralizáltan működött – Magyarországot felváltotta egy magyar anarchista nemzetközösség, ami az egyenlőségre és a szabadságra épült. Ilyen nemzeti berendezkedést képzelek el én ideálisnak. Államok, hatóságok és egyéb hierarchikus és elnyomó szervek nélkül a nemzeti szabadságért.

2012. augusztus 22.
Czáboczky Szabolcs

2012. augusztus 21., kedd

Néma sajtó


Néma sajtó

Minden szót átjárja a vizsgálat,
Merthogy hibát nem ejthet a sajtó,
A nagy kéz az újságra firkálgat,
Hogy ez a hír ide most nem való,
„Inkább mondjunk vicceket a népnek,
Vagy ijesszük meg balesetekkel,
Nem számít, hogy nevetnek vagy félnek,
Csak egy: hogy a nép ne ébredjen fel!”

„Mert nem akarunk beszélni róla,
Hogy mi történik épp Wall Street-en,
Inkább tessék: egy burger, egy kóla,
És az újabb újság a vidéken,
Olvass úgy, hogy mi bekössük szemed,
Ez mind féligaz, mint az alkotmány,
Megráz téged minden haláleset,
Megnevettet a címlapos botrány.”

Mert nem akarnak beszélni róla,
Hogy a jó az rossz és a rossz az jó,
Mennyi vér fröccsent olajfúróra,
Vagy, hogy ki az igazi vérontó,
Ők egy zászló alatt tisztelegnek,
Hogy mindenkinek legyen egy rangja,
Egy a céljuk, hogy csak ők legyenek
A hatalom nevében „a Nép Hangja”!

Mert nem akarnak beszélni róla,
Elénk terítik, amit látnunk kell,
Ebből tán semmi nem vált valóra,
Látnunk kell rózsaszín szemüveggel,
Ők arról nem akarnak beszélni,
Hogy mi történik a Bilderberggel,
Mert mindennel tudnak foglalkozni,
Csak éppen soha nem a lényeggel.

2012. augusztus 21.
Czáboczky Szabolcs


Gondolat is édes


Gondolat is édes
(Illés Csengének)

Gondolat is édes, mikor rád gondolok,
Arra a sok szóra és mondatra,
Csak eltűnődök, és semmit nem mondok,
Gondolok sok vidám gondolatra.

Szavaid mosolyt csalnak az arcomra,
És mosoly a mosolyra válaszol,
Ha nem is vagyok ott, de mondom szavamra,
Ott pendülök, mikor gitározol.

Tudom én, hogy egy húron pendülünk,
És egy-egy éjszakán felcsendülünk,
Amikor már a Hold is alszik az éjben.

Rád gondolok és vidámság tölt el,
Emlék, mit nem temethetnek földdel,
A gondolat is édes, hogy te vagy nekem.

2012. augusztus 18.
Czáboczky Szabolcs

2012. augusztus 14., kedd

5. Szabadság és rabság


5. Szabadság és rabság

Szabadság és rabság. Az emberiség egyik két ellentétes tényezője, amelyek sorsdöntő tettekre és történelmi fordulatokra ösztönözték emberek millióit. Legtöbbször életük árába került a szabadságért vívott harc. A szabadság minden embernek mást jelent, de egyetlen dolgot nem jelenthet – és ennél a szabadságfelfogásnál torzult el önmaga a szabadság fogalom - , hogy az a szabadság, amikor én azt tehetem, amit akarok. Ez a legnagyobb hazugság a szabadsággal szemben és egyszerűen ez káromlása annak, amiért az emberiség évszázadokon át harcolt és akart megvalósítani kisebb sikerekkel. Aki a „én azt tehetek, amit akarok” elmélet szerint él, az önmaga rabja és saját rabságának béklyóját hordja. Miért? Hiheti azt az illető, hogy szabad, amikor azt tehet, amit akar, de ez ugyanúgy kihatással van társadalomra is, amelynek többsége szükségszerűen nem fogadja el ezt a hozzáállást. Minden egyénnek egyedinek kell lennie – igen, de szociális elhatárolódást eredményez a radikális szabadelvűség.

A szabadság nem azt jelenti, hogy én vagyok szabad. Azt jelenti, hogy mi szabadok vagyok. Vagyis ahhoz, hogy szabadság jöjjön létre, szükséges a közszabadság. Ahogy Mihail Bakunyin fogalmazott: „Az én szabadságomhoz nélkülözhetetlen mindenki szabadsága.” Nem elég az egyén szabadsága ahhoz, hogy szabadság keletkezzen a társadalomban, ez a nagy hibája a szabadelvűségnek (liberalizmusnak). Nemzeti sablonra vetítve: nemzeten belüli közszabadságnak kell születnie. Bakunyin mondásának átfogalmazásával: Az én szabadságomhoz nélkülözhetetlen nemzetem szabadsága. (Bakunyin anarchista filozófus volt, nem képviselte a nemzeti érdekeket). A nemzeti szeparatizmus kulcsa a békének véleményem szerint. A kényszerített internacionalizmus csak még több erőszakot szül. Ahhoz, hogy szabadság szülessen, el kell vetni mindenféle hierarchikus elképzelést, mint például a többség-kisebbség. A demokratikus rendszer sem eredményez szabadságot, mert nem mindenki szabad. A kisebbség ki van szolgáltatva a többségnek. A kiszolgáltatottság pedig rabsággal jár.

A rabság azt jelenti, hogy az egyén életfeltételei egy egyéntől, egy csoporttól vagy egy hatalomtól függnek és ezzel egy időben az egyén rá van kényszerülve egy életritmus betartására. A rabság nem szükségszerűen fizikai munkával jár. A rabság lehet érzékelhető és érzékelhetetlen. Akkor érzékelhető, amikor a hatalom fizikai és anyagi diktatúrát folytat a nép felett. Akkor érzékelhetetlen, amikor a hatalom az emberek elméjét irányítja. Ebből véleményem szerint az utóbbi a súlyosabb. Az ember nem is érzi, hogy mennyire át van verve és mennyire manipulálják. Amit mond neki a hatalom, azt el is hiszi kétség nélkül. A hatalomba vetett hit ezzel a levezetéssel azonos a rabsággal, amikor az ember tudatában sincs azzal, hogy ő egy rab, hűséges kutyája a hatalomnak.

 A tudás a kezdetleges ereje minden embernek. Minél több tudással rendelkezik egy ember, annál erősebb és tudatosabb. Merem állítani, hogy kevésbé határozottabb, de a kétely ereje a legerősebb. Tudással kezdődik és tettekkel végződik minden. Az ember kezében a döntés, hogy mire használja fel azt az erőt, mert sajnos a hatalom szolgái között is sok az erős egyén. Ők irányítják az emberi tömkeleget, akiket manipulálnak. Annak a tömkelegnek is tudásra kell szert tennie. Akkor jön létre az igazi szabadság, amikor nem a hatalom gondolkozik az emberek helyett, hanem az ember arra használja a saját elméjét, amire való: gondolkodásra.

Az igazi szabadság: a nemzet minden tagja szabad és hatalomtól teljes mértékben független politikailag és gondolatilag is. Az igazi rabság: a nemzet minden tagja hatalomtól függő szükségszerűen gondolatilag.

Végkifejlet: a tudás az a tényező, ami dönt szabadság és rabság állapotáról. Az ember hozza a döntést, hogy hisz a hatalomnak (rab akar lenni), vagy szabad (folyamatosan kételkedik).

2012. augusztus 13.
Czáboczky Szabolcs

4. Nemzeti öntudat és anarchizmus


4. Nemzeti öntudat és anarchizmus

A nemzeti identitás napunkban egy eléggé vitatott kérdés, hogy az ember mennyire is értékeli a saját hovatartozását, kultúráját és faját. Erre az új radikálisan egyre jobban modernizálódó 21. századra sajnos, nem jellemző az erős nemzeti identitás. Ez ugye a különböző hatalmak miatt vagy különböző világszövetségek, kontinentális szövetségek miatt alakul ki. Nevezzük meg például az Európai Uniót – gazdasági szövetségként indult még anno Európai Gazdasági Közösség név alatt, ma pedig ez a „szövetség” a nemzetköziséget szolgálja, aminek vezetőinek célja egy európai nemzet létrehozása. Hányszor halljuk, hogy a világ attól szép, hogy más-más emberek, népek, nemzetek, törzsek alkotják. A mai hatalmak arra törekednek, hogy egybeforrasszák Európát. Gazdasági szövetségből egy kényszerszövetséget hoztak létre, amiben a tagság kiszolgáltatottsággal jár (gazdaságilag a multinacionális cégeknek) és a kilépés veszéllyel (politikailag elhatárolódásnak tekintődne a többi európai nemzettel szemben).  Ezeknek a kontinentális szövetségeknek megvan a maguk világi feladata, amivel legtöbben nincsenek tisztában, ezekről később.

Véleményem szerint ahhoz, hogy békét teremtsünk a világ nemzetei között, nem az kell, hogy egybeforrasszuk őket, mert mindig lesznek olyan tiltakozó nemzetek – hála Istennek – akik szembeszegülnek az erőszakos izolálással. Az ember az ember, de minden ember más, minden embernek megvan a maga nyelve és szokásai. Ez különbözteti meg a nemzeteket és a nemzeteknek békében kellene élniük egymással a maguk területén, fenntartva a nemzeti szeparatizmust. Tehát nem egy internacionalista szövetséget kell létrehozni, mint napjainkban az Európai Unió, hanem egy konnacionalista szövetséget, ami a nemzetek közötti egyetértést és gazdasági segítséget szolgálja. Európa esetében ezzel megteremteni a Nemzetek Európáját. Nem az Államok vagy Országok Európáját, hanem csakis a Nemzetek Európáját.

Ezzel szeretnék ajtót nyitni a cím második elméletének, az anarchizmusnak. Az átlagembernek az anarchizmusról rögtön a káosz, a zűrzavar és a bűnözés jut eszébe. Ezt megpecsételte a punk mozgalom, de az anarchizmus több néhány angol punk zenerajongótól. A punk inkább a zenei alapját alkotta meg az anarchizmusnak, mivel ezek a dinamikus és gyors dalok hatalomellenes dalszövegekkel nagyon illettek az eszméhez. Az anarchizmus zenéjének tekintik a punkot ma is.

Azonban az anarchizmus semmiféleképpen sem a káoszt és a zűrzavar eszmei megtestesítője. Az anarchizmus egyszerűen a hatalom nélküli rend. Erőszakos elnyomás és hierarchiák nélküli rendszer. Véleményem szerint különbség van a vezető és az uralkodó fogalom között. Míg a vezető megmutatja az utat a népnek úgy, hogy annak döntést kell hoznia, addig az uralkodó az utat rákényszeríti a népre. Tehát a nemzeti identitás és az anarchizmus ötvözetével létrehozhatunk egy olyan decentralizált rendet, amely határok nélkül is egy nemzetet alkot. Az államot, mint szervet elutasítva nemzeti közösséget kialakítva. Az anarchizmus erősen elutasítja a kapitalizmus, aminek a mai tanúi vagyunk, a pénzközpontúság és a bankrendszerek fénykorukat élik. Ugyanúgy elutasítja a liberalizmust, mivel a kulturális értékek megrontója és a nemzeti identitás egyik nagy vírusa. Elutasítja a fasizmust és a kommunizmust is, mivel diktatórikus rendszerek, és ugye az anarchizmus azon alapszik, hogy mindenki uralkodik. Véleményem a tiszta szabadság akkor valósítható meg, amikor már nincs kin uralkodni és mindenki egyenlő. Ahol nem létezik többség és kisebbség. Ilyen szempontból a demokrácia sem megoldás.

A nemzetek közötti egyetértés és jó kapcsolat azonos a békével. Béke nem jöhet létre e nélkül. Egyesek azt gondolják, hogy az egybeforrasztás békét eredményez – nem igaz, csak még több erőszakot szül a multinacionalizmus. Szerintem meg kell tartani a nemzeti földrajzi határokat a nemzetek között. Minden nemzetnek ott kell élnie, ahová fűzik történelmi gyökerei. Így akár az irredentizmus és a revizionizmus is besorolható a nemzeti anarchizmus rokoneszméihez. A nagyhatalmak ebben is akadályként állnak egyes nemzeteknek. Például a magyarnak is.

A kontinentális szövetségek feladatáról: ismerjük az Európai Unió, aminek tagjai vagyunk. 2002-ben létrejött az Ázsiai Unió, ami a legnagyobb gazdasági cégeket köti össze, tehát egy Európai Gazdasági Közösséghez hasonló rendszerrel épült fel. Azonban, amiről a média hallgat: létrejött titkosan egy bizonyos Észak-Amerikai Unió. Sok új nemzeti szövetség jött létre, de mindez a nemzetköziséget szolgálja, ahhoz, hogy egy uralkodó világkormány hozzanak létre a világ hatalmai. Az Új Világrend felépítése.

Egy József Attila-idézettel fejezném be, mivel köztudott, hogy József Attila anarchista nézeteket vallott: „A szabadság szüli a rendet, nem pedig a rend a szabadságot.”

2012. augusztus 6.
Czáboczky Szabolcs

3. Demokrácia - hierarchia és kollektivizmus


3. Demokrácia - hierarchia és kollektivizmus

A szentnek minősített demokrácia két hatalmas hibáját taglalnám. Winston Churchill kijelentette: „A demokrácia a kormányzat rossz formája, amely azonban még mindig jobb az összes többinél.” Az összes többinél jobb lenne? Ezzel nem értek egyet. De hogy is hihetünk egy olyan embernek, aki a humanitárius elveket elvetette a 40-es években az által, hogy elutasította Rudolf Hess és Németország békeajánlatát.

Tudjuk, hogy a demokráciát népuralomra fordítják le manapság, azonban ez nem pontos megfogalmazás véleményem szerint. A nép az egy bizonyos csoportja a társadalomnak, ami nemzetiségben, vallásban, etnikumban stb. vegyes. Tehát a nép ezen esetben egy emberi csoportot fejez ki, végtelen sok kombinatorikai meghatározással. Csak egy csoportot fejez ki, nem az egészet, csak egy részt a társadalomból. Ez a rész pedig másnál másabb egyénekből tevődik össze, és ezek az egyének persze, hogy nem jutnak közös véleményre sohasem a demokrácia liberalizmusa miatt. Ez is egy hibája a demokráciának és annak megfogalmazásának.

Másrészt a demokrácia lényegét úgy fejezik ki, hogy a többség ural. Szerintem, ha már eleve egy bizonyos csoport ural, az már igazságtalanság a társadalmon belül, mert erőszakot szül és szabadalmaztatja az erőszakot. Vagyis a kisebbség ki van szolgáltatva a többség erőszakos megnyilvánulásainak illetve tetteinek. Innen gyökeredzik a demokrácia társadalmi berendezkedése: a hierarchia.

A hierarchia alatt most nem azt az államformát értem, ahol a főpapok kormányoznak. Itt a hierarchikus rendszert magyaráznám el és bírálnám. Az alá-és fölérendeltség rendszerét, a felsők és alsók játékát, az egyenlőtlenség gyökerét. A régi monarchiákban is a hierarchia uralkodott, vagyis mindig voltak a jobbágyok, felettük a földesurak, őfelettük a nemesek, a nemesek felett pedig a király. Az abszolutizmus korában az autokratikus kormányzás természetes volt. A hierarchiának az a lényege, hogy mindenki függ valakitől, többször még az is, aki a legfelsőbb pozíciót tölti be. Egyesek azt hiszik, hogy a demokratikus köztársasággal eltörölték a hierarchiát, és ezzel egyenlőséget teremt ez az államforma. Egy rendszer hívei általában a legnaivabb és legostobább emberek. A demokráciában a hierarchia mindennapos.

A demokráciában a hierarchikus társadalmi berendezkedés keresztmetszetben egy piramist formál. Ezt nevezem a „piramisrendszernek”. Osztályok szerint van tagolva társadalom, és minden egyes osztály elfoglal egy szintet a piramisban. Vegyünk egy nagyon jó példát: bankalkalmazottak. Mindenki végzi a maga dolgát a bankban, mivel mindenki a pénzre hajt, hisz arra kell a munka. De arra senki se gondol, hogy a bankigazgató ki is valójában, kivel van kapcsolatban, kitől függ, kinek a szolgálatában áll. Vagyis az alkalmazottak nincsenek tisztában azzal, hogy hol is dolgoznak. Az állam szolgája a hűséges munkás ember, az állam ellensége a gondolkodó és felvilágosodott ember.  A mai demokráciának az egyik fegyvere az, hogy féligazságokkal tömik az emberek agyát, ez által butítják az embert és az állam szolgálatába állítják őket. Rabszolgatartományokat teremtenek az Új Világrend tervezői.

A demokrácia elszánt hívei a kollektivizmust is letagadják, de az fő alappillére ennek a rendszernek. Ha többség van, akkor van kisebbség – ez máris kollektivizmus, mivel a kisebbség az állam kiszolgáltatottja. A kollektivizmus az autokratikus és totalitárius rendszerekre volt jellemző, ezzel láthatjuk, hogy a demokrácia valójában mi is. Egy csoportnak az önkényes uralma a magánérdekek szolgálatában. Demokrácia, kapitalizmus, liberalizmus – e három fogalom jellemzi a jelenkort, a rabszolgaság eszközei.

2012. július 19.
Czáboczky Szabolcs

2. Háborúk és békék


2. Háborúk és békék

Háború és béke – egy megállíthatatlan körforgás igazságok és hazugságok befolyása alatt, amit ember meg nem állíthat. Se országok, se koalíciók, se konföderációk, se világszövetségek meg nem állíthatják e sérthetetlen folyamatot. Ilyen szövetségek például az Egyesült Nemzetek Szervezete vagy az Európai Unió. Az ilyen szövetségek nem a békét, hanem a kényszerbékét szolgálják.

 Kétféle háború és béke létezik: az igazi háború és igazi béke, a kényszerháború és a kényszerbéke. Az igazi háború az, amikor a népek nem tűrik tovább gyalázóik tetteit és megmutatják saját erejüket. A kényszerháború pedig az, amikor a népek akaratuk ellenére fegyvert kell fogjanak egy olyan nép ellen, akihez semmi közük. Nagyhatalmak játékai az ilyen háborúk. Az igazi béke az, amikor a népek félrevonulnak az erőszak után megpihenni, tanulni, gazdálkodni és gyarapodni. A kényszerbéke pedig az, amikor a népek nem vonulhatnak gyalázóik ellen, mert akkor a nagyhatalmak közbe avatkoznak, és a támadóval szembefordulnak.

Látjuk, hogy a kényszerháborúnál és a kényszerbékénél a hatalom az, ami közrejátszik és a fő okozója az ilyen társadalmi állapotoknak. Véleményem szerint a mai korra a kényszerbéke fogalom a legmegfelelőbb.

A történelem folyamán volt igazi háború és igazi béke, de volt kényszerháború és kényszerbéke is. Néha a háború pont az igazság kibontakozása a népeknél, az elfojthatatlan emberi erőszak megnyilvánulása. Néha a béke pedig pont a hazugság átmeneti állapota a társadalomban, mert a háború után, a népek kényszerítve lettek olyan állapotra nagyhatalmak által, ami számukra felháborító.

Ami az emberrel született, az igazság; ami pedig az embert formálta a társadalom által, az hazugság! Ami az emberrel született, azt hiába próbálja meggátolni az ember. Mindennek megvan a maga ideje: a békének és a háborúnak is. Ezért én azt mondom, hogy szabadságot kell biztosítani az emberi ösztönöknek. Az ösztönök fejezik ki azt, ami az ember – minden emberben megtalálható az erőszak utáni vágy és ugyanúgy a nyugalom és béke utáni vágy. Egy olyan rend kell, ahol a hatalmak többé nem tudnak beleavatkozni a háború és béke állapotaiba. Az emberi köztudatban az az elmélet terjedt el, hogy a nagyhatalmak az okozói minden háborúnak. Sok háborúnak igen, de nem az összesnek. Többször maga a nép nem tűrte el a másik nép sértegetését és rágalmazását, és önként vonult hadba.

Ehhez a rövid eszmefuttatáshoz két érdekes szólást fűznék. Az első: „Élvezd a háborút, mert a béke szörnyű lesz.” Ez szerintem hűen tükrözi a mai hazugsággal teli korunkat. Én nem vagyok háborúpárti, de ebben a kényszerbékében, amiben élünk – szükség van radikális változásra. Erős, gyökeres és gyors változásra. A második József Attila Medáliák című művéből származik: „Nincs gépfegyverem, kövem vagy nyilam, / ölni szeretnék, mint mindannyian.” Ezzel a költő kifejezte erőszak utáni vágyát. Ez a vágy nemcsak József Attilában volt, hanem minden élő emberben él, és amíg ember az ember, addig kitörölhetetlen. A hatalom nem uralkodhat az emberi ösztönök felett! Végszóként: szabadságot az embereknek és az ösztönöknek!

2012. július 16.
Czáboczky Szabolcs

1. Amiben élünk, a liberalizmus


1.    Amiben élünk, a liberalizmus

A technika forradalmának a világában élünk. Egy olyan világban, ahol az emberek avagy a tudósok lenyűgöző felfedezéseiket nem a közjó vagy az emberiség segítésére áldozzák fel, hanem ezeket a felfedezéseket különböző luxuscikkek tömeggyártásánál használják fel, ami csak a magánérdeket szolgálja.

A liberalizmus fénykorát éljük, az amerikanizáció folyamatát napról-napra lehet tapasztalni a jövő nemzedékén. Nem az angoltudás ragályosságán, hisz aki azt gondolja, hogy a mai fiatalokat FŐLEG a nyelvtudás érdekli az a naivitás csúcspontját éri el. Az amerikanizáció folyamata a viselkedésen, az emberi agy legmélyebb és legértékesebb pontjaiban figyelhető meg: az emberi ösztönökben. Ahogyan reagál az ember, ahogyan tesz egyes mozdulatokat – mindez független azoktól a válaszoktól, reagálásoktól, amiket az ember kedve szerint választ, mivel kedvez neki az idő. Amikor nem kedvez az idő, akkor lépnek közbe az ösztönök, és az ösztönök általában tettekre bírják az embert.

Én nem ismerem az általános amerikai embert, de ismerem az általános liberális embert. Merem állítani, hogy a liberalizmus, mint virágzó eszme Amerikából terjedt át Európára. Történelmi gyökerei is vannak mindennek. A hidegháború idején – ahogyan mindenki tudja – felosztjuk Európát két részre, amit elválaszt a Berlini Fal: a nyugati és a keleti blokk. Én nem éltem meg ezt a kort, se nem tapasztaltam a szocializmust, de történelmi szemléleteim alapján megítélem, hogy a keleti blokk nemzeteinek ’89-ben egy vágyuk volt: kivívni a függetlenséget.

További szemléleteim alapján megítélhetem, hogy a hidegháború érdekes korszaknak számít a történelemben, hisz Európa úgy volt ketté osztva, hogy a két blokk egymásról semmit sem tudott, a kommunikáció minden formája a „másvilággal” tiltott volt. Egyetlen dolog volt az, ami mindkét blokkba eljutott, és a nép el is hitte: a propaganda. Egyszerűbben elmagyarázva: a nyugati népek nem ismerték a szocializmust, de ugye a propaganda szépet és jót mesélt róla (de mindannyian tudjuk, hogy a szocializmus egy alávaló eszme, ami megbukott). A keleti népek nem ismerték a kapitalizmust, de nem is voltak rá annyira kíváncsiak, csak annyit tudtak, hogy a Falon túl emberi szabadság él. Ez a „szabadság” volt a liberalizmus eszméje.
Meg kell említeni, hogy a liberalizmus eredete visszavezethető egész a Nagy Francia Forradalom időszakáig, de meg kell jegyezni, hogy akkor a liberalizmus egy teljesen más eszmei világot képviselt, mivel egybefűződött az egészséges nacionalizmussal. Ma pedig az internacionalista liberalizmusnak lehetünk a tanúi.

A mai gazdasági rendszert és egyben a világot is kapitalistának nevezném, mivel a pénzügy mozgatja meg nemcsak az államokat és kormányokat, de az embereket is. Ez a legnagyobb hibája a mai kornak. A történelem megismétli önmagát és a mai általános ember erkölcse visszacsúszott a 100 évvel ezelőttibe, az irodalmi realizmus korába. Egyelőre annyiban különbözik a két kor egymástól, hogy még a mai korban nem csúcsosodott ki az a társadalmi egyenlőtlenség, ami 100 évvel ezelőtt megszülte a szocializmust. Ez egyben egy történelmi-társadalmi szemléletem. A kapitalista rendszer és erkölcs egy dolgot eredményez egy bizonyos idő után: társadalmi egyenlőtlenség, a vagyoni birtokok hatalmas különbsége, a társadalmi osztályok elhidegülése. Mindez után csak egy valami következhet: társadalmi feszültség, utána nemzetek közötti feszültség és végül háború.

Az általános embert egy valami jellemzi főleg, ha egy bizonyos eszme aranykorát éli: az eszmébe vetett erős hit és a töretlen bizalom abban, hogy a bizonyos eszme hibátlan és tökéletes. Történelemből okulhatunk, hisz 100 évvel ezelőtt a kapitalizmus által kiváltott társadalmi egyenlőtlenség szülte meg a szocializmus aranykorát. A rendszerváltás szülte meg a teljes európai liberális eszmekört. Igen, kapitalista liberalizmusban élünk!

Mi is az a liberalizmus? Általános ember szerint… igaz, az általános ember ezzel nem is foglalkozik, szóval szerinte egyszerűen egy olyan világban él, ahol szabad. Az „okos emberek” szerint hivatalosan a liberalizmus egy olyan eszme, ami az egyén szabadságára összpontosul, és a magánérdeket szolgálja. Ez mind igaz, és elméletileg ezt az eszmét lehetne nevezni tökéletesnek, de gyakorlatban garantálom, hogy a jövőben meg fog bukni! Először is azért, amit említettem, az eszme kapitalista beállítottsága miatt, ami társadalmi feszültséget eredményez. Másodszor azért, mert a liberalizmus egy olyan eszme, ami telhetetlen és vágyakat, követelményeket halmoz, mivel „szabad az ember”, „megengedett minden” és egyéb jelszók, amit használ a társadalom. Mivel ez az eszme telhetetlen, közbiztonságilag is veszélyessé válhat. Ezzel azt értem, hogy erőszakos és erkölcstelen anarchiába is torkollhat.
A történelemben, ha anarchia robbant ki, mindig diktatúra következett utána, mert mindig kell valaki, aki rendet tegyen az államban. Egyesek szerint a liberalizmus a „megoldás” és egyfajta „középútként” definiálják a társadalmi normákban és politológiában is. Véleményem szerint középút nem létezik. Baloldal vagy jobboldal, ez itt a kérdés! Nem létezik közép-liberális!

A mai korban a liberális társadalomnak egy hatalmas hátránya van. Visszaél az ún. szabadsággal. Az az elmélet él az emberekben, hogy „szabadok vagyunk, minden megengedett nekünk”. Szabadnak lenni, nem azt jelenti, hogy minden engedélyezve van! Merem mondani, hogy manapság az embernek szó szerint „megengedett, hogy hülye legyen”! De ez mind nem véletlen, mivel mindez a liberalizmus műve.

2012. május 19.
Czáboczky Szabolcs

2012. augusztus 12., vasárnap

Punk rock


Punk rock

This honest poem is written,
With great and raw English accent,
Like the music born in Britain,
Which was more than just a movement.

Here music is before fashion,
’Cause nobody cared how you look,
The thing that mattered is pashion,
We are cursed by the law’s great book.

Punk rock is a revolution,
And we fight for great liberty,
In our hearts is the solution,
The sweet, fast sound of anarchy.

I don’t care what you listen to,
My style caries the hard strife,
From black and white I break through,
’Cause punk rock music is my life!

12th August 12, 2012
Czáboczky Szabolcs