2012. november 30., péntek

Pietro Gori - Búcsú Luganótól



Pietro Gori – Búcsú Luganótól
(Farewell to Lugano magyar fordítása)

Búcsút intek, Lugano,
Búcsúzom szép hazámtól,
Hamis bűnünket bánó
Úton távol apánktól,
Együtt az anarchisták
A múlt dalát dúdolják.

Napszámosok, munkások!
Mindent értetek tettünk,
Most meg varjúként károg
Kínos száműzetésünk,
Nem bánjuk meg szándékunk,
Hisz szeretet a célunk.

Ti névtelen bajtársak,
Kik barátok maradtok,
Kardját az igazságnak
Helyettünk is tartsátok,
Bosszuljatok meg minket,
Ennyit kérünk tőletek!

Ti hatalmas polgárok,
Akik gyáván rettegtek,
Az államnak szolgáltok
Csak elárulva minket,
Sorsunk titeket vádol,
De a jövő igazol.

Földről-földre száműzve
Vándorlunk majd szüntelen,
Békebabérra fűzve
Lesz háború, küzdelem,
Békét az elnyomottnak!
Háborút az uraknak!

Helvécia, kormányod
Idegeneknek rabja,
És te tétlenül várod,
Mikor jő a nép napja,
Szégyen, hogy urad gyilkos,
 Sírjában zúg Tell Vilmos.

De én most búcsút intek,
Lugano bajtársai,
Búcsúzok, havas hegyek,
Ti, az Alpok csodái,
A lovagok távoznak,
Elindulnak északnak.

2012. november 30. 
Czáboczky Szabolcs


2012. november 28., szerda

Anarchia kapitány



Anarchia kapitány

Valahol az óceán közepén,
Vad szél és gyilkos hullámok között,
Sodródik az Istennek tenyerén,
Egy kalózhajó, a Hajótörött.

A legénység szinte napszámosként
Éli napjait a fedélzeten,
Fáradtan és éhenkórászokként
Dolgoznak, tűnődnek a végzeten.

Zsarnok kapitány a kabinjában
Fogyasztja narancsát és szőlőjét,
Érméit számolja ládájában,
Miért az őr lenyúzná a bőrét.

Ha ki is megy, viszi az ostorát,
Ráordít a súroló kalózra:
„Hogy azt a lusta tengeri korcsát!”
Rásuhint, és nem számít panaszra.

De a legény meggörnyedten szólal:
„Kapitány uram, sós vízen élek,
Nem bánom hogyan illet rossz szóval,
De én most inni és enni kérek!”

Büszkén állt fel, és húzta ki kardját
Vele együtt minden jó kalóztárs,
Szívét veszítette a kapitány,
Mert most kitört a kalózlázadás!

Talán nyugszik a tenger fenekén,
Mint a halaknak bő eledele,
De most tétlen az egész legénység,
Amíg nem szól Anarchia jele:

„Halljátok szavam, dicső árulók,
Igaz tettünk győzelmet aratott,
Mire vártok? Ez már a mi hajónk,
Amióta a kapitány halott!

E hajó kabinjának ajtaján,
Mindannyiunk büszke neve ott lesz,
A legénység együtt bőség szárnyán
Majdan egy szebb világ felé evez.”

És jóllakottan tovább hajóztak,
Amerre vitte őket az irány,
Széles tengeren így kiáltottak:
Igenis, Anarchia kapitány!

2012. november 28.
Czáboczky Szabolcs


A francia Madách


A francia Madách

Mindannyian – mi magyarok - ismerjük Madách Imre nevét. A civilizátor és Az ember tragédiája című műveknek nagyszerű szerzőjét. A történelembe úgy vonult be, mint a költő és drámaíró, aki nem vehetett részt a ’48-as szabadságharcban betegeskedése miatt, és alkalmatlan volt a katonáskodásra. Szinte nem is hagyta el az akkori Magyarország területét, de közben hat nyelven beszélt folyékonyan. Németül, szlovákul, angolul, latinul, ógörögül és -ami az én írásomban fontos - franciául.

Először kérdezzük meg magunktól, hogy hogyan is ismerjük a mi Madách Imrénket? Én három nappal ezelőtt éppen az interneten böngészgettem, az anarchista irodalom világában kutatgattam és eközben megismerhettem a Wikipédián - életrajzán keresztül - egy „francia anarchista-kommunista Madáchot” és őt szeretném most bemutatni: Joseph Déjacque. Miért? Mert ahol e költőnek a neve megjelenik, ott mindenütt a mi Madáchunk arcképét lehet látni.

Joseph Déjacque 1821. december 27-én született Párizsban, azonban nem ismertek számunkra a családi háttere és származási gyökerei. Először akkor hallunk róla, amikor 1848-ban forradalmi törekvések miatt letartóztatják és börtönre ítélik. Később kiszabadul, de újra kétéves fegyházbüntetésre ítélik két verseskötete miatt: Les Lazaréennes és a Fables et Poésies Sociales. Magyarul: A lazarénusok (Szent Lázár Lovagrend) és a Mesék és társadalmi versek. Meg kell jegyezni, hogy 1851. október 23-én folyt le a per és az interneten is megtalálható a per jegyzőkönyvi kivonata teljes egészében. A peren Déjacque műveiből a bíró felolvasott részleteket a verseskötetéből, hogy ezen sorok által gyűlöletbeszédet hirdetett. Még ezen az éven megszökött a börtönből és Londonba menekült, ahol kiadta a „La question révolutionnaire” (A forradalmi kérdés) című anarchista irományát. 1855-ben New Yorkban buzdítja a munkásréteget az Első Internacionálé aláírására. 1856-58 között New Orleansban él. Az USA-ban elindítja a Le Libertaire folyóiratot, ami saját anarchista-kommunista nézeteit taglalta. Az anarchizmus történetében ő használta először azt a kifejezést, hogy libertariánus. Levelezett Pierre-Joseph Proudhonnal is, aki a francia anarchizmus egyik fő alakja. Az amerikai polgárháború kitörése után elhagyta az országot és rövidesen visszatért Párizsba, ahol nagy nyomor közepette el is hunyt 1864-ben (nem ismerjük a pontos dátumot).

Röviden ez az életrajza Joseph Déjacque úrnak. Ha a francia irodalomtörténelem Madách képét Déjacque-nak tulajdonítja, akkor hasonlítsuk össze a két életrajzot.

Madách körülbelül 1 évvel volt fiatalabb Déjacque-nál, mivel ő 1823. január 20-án született Alsósztregován. 1848-ban Madách nem csatlakozhatott a szabadságharchoz betegeskedése miatt. Déjacque-ot, pedig pont forradalmi szervezkedés miatt tartóztatták le a francia hatóságok. Hipotéziseket kell felállítani ahhoz, hogy megvizsgáljuk a lényeges tényezőket.
1.       Madách és Franciaország?
Válasz: Madách tudtommal nem járt Franciaországban, Magyarország területét szinte el sem hagyta élete során. Függetlenül ettől, folyékonyan beszélt franciául.
2.      Madách és az anarchista-kommunizmus?
Válasz: Az ember tragédiájában szocialista utópiára utal a Falanszter színben, de ez se nem kommunizmus és végképp nem anarchizmus.
3.      Madách és az Internacionálé?
Válasz: Semmi közük egymáshoz.
4.      Madách és Proudhon?
Válasz: Valószínűleg soha nem is ismerték egymást.

Felhívta a figyelmemet az, hogy Madách és Déjacque ugyanabban az évben haltak meg, 1864-ben. Az a sajnálatos, hogy Déjacque elhalálozási dátumánál nem ismerjük a hónapot és a napot. Vajon véletlen az, hogy ugyanabban az évben haltak meg?

Én úgy látom, hogy három lehetőségünk van ezzel az üggyel kapcsolatban:
1.       Joseph Déjacque és Madách Imre ugyanaz a személy, vagyis Madách felhasználta ezt a fedőnevet és álszemélyiséget arra, hogy terjessze saját nézeteit.
2.      Véletlen műve az egész. Portrék összetévesztése.
3.      Szándékos félrevezetés az irodalomban.

Számomra az első és a harmadik opció a legvalószínűtlenebb. Az első azért, mert nincs egy nyomós bizonyíték se a két személy azonosságára. A harmadik pedig azért, mert a szándékos félrevezetés mi célból lett volna eltervezve? Nincs célja és szándéka ennek a változatnak. A második valószínű, de azonban itt már nemcsak egy közönséges internetes kellemetlenségről van szó.
 http://www.amazon.fr/Oeuvres-de-Joseph-D%C3%A9jacque-ebook/dp/B008K9FEEU - a francia Amazon, internetes áruház oldalán meg lehet rendelni 1,99 euróért a Joseph Déjacque munkái című könyvet, aminek a fedőlapján Madách portréja látható.


Ha valaki esetleg tovább jutott a kutatásban, mint én – szívesen meghallgatom, mivel én az életrajzok összehasonlításánál és jegyzőkönyvi kivonatok olvasásánál nem tudok tovább jutni. Szeretném, hogy ezt az irodalmi kellemetlenséget orvosolnánk közös kutatással. A francia félnek is és a magyar félnek is nyomós oka van erre. A franciák kutathatnak Déjacque valódi portréja után. Mi nekünk pedig meg kell védenünk Madách magyar személyazonosságát.

http://en.wikipedia.org/wiki/Joseph_D%C3%A9jacque – Joseph Déjacque Wikipédia-oldala

2012. november 28.
Czáboczky Szabolcs