2013. január 28., hétfő

Szabad tűz



Szabad tűz

Nyirkos égből száll majd reánk,
Remegjen csak ajkunk és szánk,
Ha jön puszta jelenésként
A nagy átok.

A hűvös aszfalt megreped,
Minden út omlásba vezet,
A Föld bosszúja megszüli
Tűzangyalát.

Hamu és por a világunk,
Az új parázs lesz a gyászunk,
Mikor újra életre kel
A vén Főnix.

A kockaváros csak rútul
A pokol mélyére zúdul,
S mint betegnek gyógyír jön el
A szabad tűz!

2013. január 28.
Czáboczky Szabolcs

2013. január 26., szombat

Anarchizmus, mint szabad szellem



Anarchizmus, mint szabad szellem

Rengeteg „-izmusról” beszélhetünk, ami az emberiség történelmében előfordult. Ezek az eszmék többé-kevésbé meghatározóak voltak az emberi gondolkodás haladásánál. Azonban egyesek nagy hibája az, hogy az eszméket csak politikai szempontból képesek felfogni. „Egy –izmusról van szó? Á, minek az nekem, csak politika az egész és mit érdekel engem a politika?” Tény, hogy politikai jellegük is van ezeknek az eszméknek, azonban meg kell vizsgálnunk lélektani és filozófiai szempontból is az egyes „–izmusokat”.

Lélektani szempontból szeretném elemezni az anarchizmust. Mi is az anarchizmus? Ha az Idegen Szavak Szótárát fellapozzuk, ezeket a válaszokat kapjuk: 1.” anarchia: 1. szervezett hatalom és irányítás nélküli állapot 2. fejetlenség, rendetlenség, zűrzavar”, 2. „anarchizmus: 1. a marxizmussal szemben álló kispolgári áramlat a munkásmozgalomban, amely minden szervezett hatalom és politikai harc szükségességét tagadja 2. mindenféle uralom, tekintély, a rend, a fegyelem tagadása és ezeknek megszüntetésére, felszámolására irányuló törekvés”. Ebben van igazság. Az igaz, hogy az anarchia egy szervezett hatalom és irányítás nélküli állapot, azonban az anarchia nem azonos a zűrzavarral vagy a káosszal. Ez terjedt el a köztudatban, hogy az anarchia káosz, pusztítás, zűrzavar és ugye, ezek a szavak az emberben nyugtalanságot keltenek. Miért akarnak kelteni nyugtalanságot bennünk? Miért akarják eltorzítani az anarchizmus képét? Egyszerű. Hiszen, ha egy ÁLLAM által kiadott könyvből olvassuk, hogy mi az anarchizmus – természetesen negatív értelemben fogja feltüntetni. Hiszen az anarchizmus maga az ÁLLAMellenesség. Minden hatalom felszámolása. A törvényekkel és alkotmányokkal szemben álló eszme. Az állam arra törekszik, hogy az ember ne ismerjen semmi olyan törekvést, ami az állam ellen irányulhat. Higgye azt az ember, hogy neki kell az a rend és „biztonság”, amit az állam megad neki. De valójában ez egy nagy hazugság! Helyettünk kiépítettek egy mesterséges rendet olyan emberek, akik még nem is ismerték az embernek az igazi erejét.

„Minden jó, amidőn kilép a dolgok alkotójának kezéből, de minden elfajul az ember kezei közt”. Jean-Jacques Rousseau, híres francia filozófus a felvilágosodás idején rátapintott a lényegre, hogy valójában az ember természetétől fogva jónak születik, azonban a társadalom elrontja. Ez a jó, pedig nem más mint a bennünk levő hatalmas tudat. Mi úgy születünk a világra, hogy fogalmunk sincs arról, hogy milyen pénzügyi gondok uralják a világot vagy milyen őrültek irányítják a mi mindennapi életünket. Teljesen szabadok vagyunk, függetlenek mindenféle társadalmi kísértéstől. Ahogyan felnövünk, egyre jobban próbálunk beilleszkedni a társadalomba és hozzászokni annak szabályaihoz, egy olyan rendszerhez, amit körénk építettek. Bennünk elejétől fogva él egy szabad szellem, aminek a célja az emberi közösség szolgálata. Tehát, az ember természetétől fogva a közérdeket szolgálja. De a felnövés folyamata alatt hozzászokik különböző „szabályokhoz”, ami elnyomják ezt a szabad szellemet és függővé teszik. Olyanná igyekszik lenni, mint a társadalom, ami a magánérdeket szolgálja.

A társadalom is tulajdonképpen a közérdeket szolgálja tömegbeli természetétől fogva, de ebbe a hatalom szól bele, hogy milyen irányt vesz fel. A hatalom pedig a társadalomnak csak olyan irányt szab meg, ami nekik kedvez és nem nekünk. Legjobb példa erre a mai korunk. 21. század: dúl a liberalizmus és a vadkapitalizmus. Szabadverseny és a magánérdek szentsége. Vagyis a hatalom lélektani és etikai szempontból is képes manipulálni minket. Ismerjük a liberalizmust, mint az egyén szabadságára koncentráló eszme. Ez a liberalizmus a társadalmat egy önző, makacs, szabadelvű és széthúzó tömeggé alakítja, amiben az egyének csak a saját kis problémáikkal vannak elfoglalva. Mindenki százfelé megy, miközben mindannyiunk szabad szelleme egyfelé mutat.

Az ember szabad szellemének jellemzői: végtelen, határtalan, hatalmas, mindent felülmúló, korlátokat nem tűrő, természeti, eredeti. A szabad szellem a természethez tér vissza és annak rendjét tartja szem előtt, nem azt a mesterséges rendet, amit kiépítettek egyes államfilozófusok (pl. Machiavelli) és despoták még réges-régen. A természet az, ahonnan az ember származik, tehát oda kell visszatérnie, mint eleme annak a rendszernek. A mesterséges hatalmaknak semmi joguk ember felett uralkodniuk. Hogyan lehet joguk? Ugyanolyan emberek, mint bármelyikünk a Földön. Ők is ugyanúgy élnek, esznek, isznak, elvégzik a napi munkájukat – milyen joguk van arra, hogy uralkodjanak felettünk? Semmilyen!

A természeti egyenlőséget kell követni és a bennünk élő szabad szellemet, ami tulajdonképpen önmaga lélektani szempontból az anarchizmus. Ahogy mondtam: a szabad szellem a természet rendszeréhez tér vissza, az emberi szabadsághoz és korlátlansághoz. Az igazi énünk természetes és ösztönös, nem mesterséges. Értelmezhetjük úgy is, hogy minden ember valójában anarchistának születik, csak nem tud róla. Az állam eltorzítja az anarchizmus értelmét, mert nem akarja, hogy megtudjuk miről is van szó. Az 1 százalék mindig is arra fog törekedni, hogy csakis a magánérdekre összpontosítsunk. Ne tudjunk egymásra figyelni, csak a mi apró dolgainkra. De ezek nem mi vagyunk! Mi a hatalom nélküli rendet akarjuk! Egy olyan világot, ahol a szabad szellemünk és az igazi énünk nem lesz elnyomva.

 Mi valójában a végtelenség vagyunk, de egy olyan gépezetet alkot a hatalom, ami belénk itatja a széthúzást a magánérdek által. Mi többek vagyunk annál, hogy dolgozzunk, vegyünk, fogyasszunk és meghaljunk! Emberek és nemzetek, merjünk nagyok lenni!


2013. január 26.
Czáboczky Szabolcs


2013. január 23., szerda

2013. január 23-nak himnusza



2013. január 23-nak himnusza

Előszó:

Csepp a tengerben vagy január huszonhárom,
Monoton, mint az utánad következő,
Kezem szívemre rakják, előttem álom,
S az álmot, mint mindenki – gépként kell várnom.

I.

Ó, a tétlenségnek napjai áldottak,
Hat órai ébresztő dalokat dúdol,
Az iskola padjai pedig álmodnak,
Már egy másik nemzedéken munkálkodnak.

II.

Téli dallam fűt a mínusz három fokban,
Olyan színes az aszfalt a lábunk alatt,
Mégis hiányzik a nyár e hóviharban,
És olyan szürke, mint a tél – ugyanolyan.

III.

Csönd van. A falanszter lakói alusznak,
De virradat előtt újra indul minden,
Mi vagyunk lelkei e magas falaknak,
Hol a percek velünk soha nem haladnak.

IV.

Megnézzük, hogy a nagyvilágban mi újság,
Vajon Palesztina még mindig csak lázad?
De a gyufát mégis mások is kihúzzák,
Mikor múlik el már végre ez a csúfság?

V.

Ezeket a bolond költőket nem értjük,
Össze-vissza beszélnek változásokról,
Minek változás? Az életünket éljük!
Korunkat törvényekkel elszántan védjük!

VI.

Boldog bólogatókként felfele nézünk,
Tátott szájjal egy szabad csodára várva,
Büszkeséggel szolgálunk, rettegünk, félünk,
Minket nem zavar, hisz úgyis egyszer élünk!

Utószó:

Csepp a tengerben vagy január huszonhárom,
Monoton, mint az utánad következő,
Átkaként e kornak, mégis hittel várom,
Hogy tán holnap eljön az én változásom!

2013. január 23.
Czáboczky Szabolcs

2013. január 20., vasárnap

A parnasszoszi sír



A parnasszoszi sír

Múzsák énekelték még egykoron
Parnasszosznak dicső dalát,
Gyönyör szavaival játszadozva
Pengették a vén lant húrját.

A szép szó és a dal pedig terjedt,
Szerelmet adhatott szívnek,
Békegalamb búghatott dallamot,
Lőporral szálltak a rímek.

Bár hívnak még a dicső emlékek -
Feléjük senki se fordul,
Nem nő már új virág fenn a hegyen,
Nevünk lenn a porban koldul.

Ezért temetünk el a bölcsődnél,
Már nem lángol a költemény,
Ahol költők gyászolnak - temetünk
Téged a Parnasszosz hegyén.

2013. január 20.
Czáboczky Szabolcs