2013. március 25., hétfő

A süllyedő hajó



A süllyedő hajó

Sorstalan hajók a Nemzetek tengerén
Hánykódnak a nyugtalan hullámok között,
Népek a hajókon kérdik: hol a remény?
Hol a kék ég az Ígéret földje fölött?

Vén vitorlákba kapaszkodik a hűs szél,
Amelyeket a múlt vére foltozott be,
Haladnak valamerre – ahol szent a cél,
Ismeretlen vizeken úsznak előre.

Elől az ezeréves szúrágta hajó,
Gazemberek tépték tiszta vitorláját,
De bírja még a kegyetlen vízre való
Magyar fedélzet saját ősi árbócát.

A nép mosolyog, szüntelenül mosolyog,
Mint akiket félálomba kábítottak,
Észre se veszik, hogy sűrű füst gomolyog
Alattuk, ahol éppen tüzet szítottak.

A tűz elől idegen bankárok futnak,
Minden áldott mentőcsónakot elkötnek,
Nem érdekli őket, hogy csak furakodnak,
És ott lángolnak asszonyok és gyermekek.

Törik az árbóc és ég a szép vitorla,
Minden torkot reszelnek a füstgomolyok,
A legénység csak küzd, és a tüzet oltja,
A jó nép pedig még mindig csak mosolyog.

Itt lesz a sírja a Nemzetek tengerén,
Isten áldja a hullámok közt búsulót,
A sötét mélység egyre inkább elnyelvén,
S a többi nép nézte a süllyedő hajót.

Már csak a hajó orra látszott ki végül,
Rajta az a maréknyi bátor legénység,
Akik vízbe ugrottak félelem nélkül,
Hogy bosszút álljanak a pusztító tüzért.

2013. március 25.
Czáboczky Szabolcs


2013. március 20., szerda

Semmi



Semmi
(Szidinek)

tavasz. milyen szép is lenne
fekete-fehérben,
felettünk néma madarak,
alattunk csak szürke aszfalt,
szürke aszfalt feketén-fehéren.
minden percet ugyanaz követné,
újra egy gondtalan, unalmas perc,
tán tetszene monoton modorom,
és amit építek a konok romokon:
több év, hónap, óra, perc.
lám, a hullám csak tipegve járkál
az óceán lágy dallamán,
oda-vissza, oda-vissza, oda-vissza,
csodálatos harmónia,
hallom a drága huszonötödik köszönömöt
rongyos szavaimért,
az én számon pedig ül az irónia.
füledbe dúdolnék egy dallamot:
la-la-la-la-la-la,
szerintem úgy hallhattad, ahogyan én,
mint egy magas betonfal
a vén kottáktól megsüketülvén.
szent az anyag és szent a tény,
nem különbek e szavak,
egy szeretlek sem különb rímben vagy szóban,
hisz minden, minden csak anyag.
mint kételkedő bolond
írom ezt a szótákolmányt,
ahogyan a fejembe beosont,
csak azért is írtam én annyit amennyit,
ezért fogadd tőlem kérlek
 ezt a szép nagy semmit.

2013. március 20.
Czáboczky Szabolcs

2013. március 17., vasárnap

Álommanó



Álommanó
(Szidinek)

Dúdold a fülembe az éjszaka dalát,
Álommanó, fújd szemembe az álomnak porát,
Csukódjon le két szemem, mint annak rendje,
De mielőtt elalszok, gondolok kedvesemre.

Ő olyan, mint tavaszi levél magas fán,
Szeretném elérni, de nekem túl messze van tán,
Szép levelek közül, csakis ő a legszebb,
Oly szép, hogy néha szememből kiesik egy könnycsepp.

Most látom őt, a dóm ódon falai előtt,
Egyszerre lábamban érezek hirtelen erőt,
 A nyári napsütésben ölelem őt át,
Szorítom és csókoltam – Ámor felettünk őrt áll.

Maradj még karjaim között, Szidónia,
Ráér még a hajnal, legyen hosszabb az éjszaka,
Álompor elszállt, könny ült a szememben,
Örökké ott maradtam volna, de felébredtem.

2013. március 17.
Czáboczky Szabolcs


2013. március 15., péntek

A mai kassai polgárok



A mai kassai polgárok

Vajon hallanak-e engem
 a díjnyertes újságírók?
Pincelakó történészek
és gazos sírok közt sírók?
A könyveket mélyen bújók,
Szürcsölgetők, okoskodók,
De na, jó dolog azért még
 Ünnepelni dolgozóként,
A nevükben emlékezve arra,
Hogy volt egyszer egy Csehszlovákia.
Szép is egy megemlékezés,
amikor van, ki rendet tesz,
Hisz oly nehéz hozzáfogni
egy ünnepélyes beszédhez.
A gereblye nehéz nekik,
Inkább a szavakat lesik,
Bezzeg a honvédek előtt
Legmélyebben hajtanak főt,
Mindenhol a múlt század szelleme,
Az ifjúság? Az ifjúság merre?
Nem az ifjak a hibásak,
amiért nem tudatosak,
Mivel a vének közül is
Elfordultak tőlük sokak.
Övék a dómnak falai
És faragott angyalai,
Kassának képzelt várai,
És Rákóczi, és Márai,
És minden, mi Kassa – senki másé,
Csak a vén kassai polgároké.
Ó, de nem! Csak azért is nem!
Kassa mindenki sétánya,
Szajkózzák, hogy követik, de
Ez nem Rákóczi példája.

Találkoztam már önökkel,
Szót váltottam a körökkel,
Könyveket porolni hívtak,
Naiv voltam a szemükben,
De polgárok, egyszer egy szép napon,
Majd félni fogjátok az én nevem!

2013. március 15.
Czáboczky Szabolcs