2013. június 28., péntek

Élt egyszer Czáboczky Szabolcs



Élt egyszer Czáboczky Szabolcs

Fel is út, le is út, mégis ide születtem én,
És mondom, nincs hozzám hasonló a Föld kerekén,
Nem érdekel, ki akarta, hogy világra jöjjek,
Angyal kívánhatta, hogy emberi testet öltsek.

Mindenhol egyidősek és szép játékok voltak,
Naiv mosolyomtól még csillogtak a tejfogak,
Hinta-palinta és hogy örültünk az udvarnak,
De számomra a hintánál helyet nem foglaltak.

Nagydolognak számított azt mondani, hogy hülye,
Amikor még a divat a divatot követte,
Falkavezérek gyerekes törvényeket szabtak,
De voltak, akik e törvényen kívül maradtak.

Akár a szél, punk zene csapta meg a szívemet,
Fokozatosan megértettem az új híreket,
A semmilyen arcokat a műsor kezdetekor,
Jött a szokásos „Jó estét!” és a napi terror.

A suliban meg mindenki bestsellereket bújt
Mágusról, aki szavával egy sárkányra lesújt,
És, hogy én mit éreztem, arról inkább hallgattam,
Mert csodálkoztak, amikor Wass Albertet mondtam.

Csodálkoztak, mivel azt se tudták, hogy ki volt ő,
 Én nem magyarázkodtam, csak így jött: író, költő,
Ugyanazt láttam, ugyanazokat a szemeket,
Összefolyt minden gyanakvó, rémisztő tekintet.

Mit is mondhatnék? A lányok se szerettek engem,
Régimódi voltam, lázadtam egy renddel szemben,
És, ha rám is néztek néha, akkor sem értettek,
Én szerettem, szeretem őket – ők nem szeretnek.

Ők az én barátaim vállát simogatták meg,
Felém pedig azzal a tekintettel köszöntek:
„Nem idevaló vagy! Nem vagy képes semmire!”
Mintha beleültettek volna egy tolószékbe.

Igen, ugyanolyan hülyék az égtájak felől,
Kik Istennel egy szinten masíroznának elől,
De, ha Isten esetleg vak vagy süket a füle,
Akkor nevükben mondom, hogy én vagyok a hülye!

De azért emlékezzetek rám, emlékezzetek!
Tizennyolc év telt el, hát biztos megismertetek,
Élt egyszer Czáboczky Szabolcs, orosz rulettezett
A sorssal, győzött és tisztán él benne az élet.

2013. június 28.
Czáboczky Szabolcs

2013. június 25., kedd

Szép szavak



Szép szavak
(Szidinek)

A szép szavak mit érnek már,
amikor vörös hajú szerelmemről
nappal kerget kínzó ábránd.

Kínzó ábránd nappal, álom éjjel,
így látom, de be kell telnem
Asztalomon egy fényképpel.

Egy fényképpel épp harcolok,
hogy itt maradjon-e helyén,
felette néha zokogok.

Zokogok és boldog vagyok,
alig hiszem, hogy ily érzést
Én drága szívedbe lopok.

Szívedbe lopok emléket,
de kevés, és átkozom a
magányban töltött estéket.

Estéket, öleléseket
köszönök, meg amikor a
fülembe súgtál szépeket.

Szépeket remélni mertem
csak, mielőtt megváltozott
általad az én életem.

Az én életem elveszett
volt. Alig hittem abban, hogy
szíved rajtam megesett.

Megesett, hogy közel vagyok,
és te is közel vagy, mégis
távol vannak az ölelő karok.

Ölelő karokba húz vágy,
e verset viheti a szél,
 hiszen a szép szavak mit érnek már?

2013. június 25.
Czáboczky Szabolcs

Álmok



Álmok
(Szidinek)

Két napja már csak az álmok űznek,
Homályos és feszült jelek,
Két évszakban láttalak az éjjel
A már eltűnt szavad helyett.

Telet álmodtam. Egy kis havas park.
Mintha egy erdő lett volna,
S te az egyik fa alatt angyalokat
Mértél boldogan a hóba.

Nyarat álmodtam. Egy nagy zöld mező
Verőfényes napsütéssel,
S te kacagva futottál előlem
Szép játékos kedélységgel.

Két napja csak a lázálmok űznek,
 Esedezek egy szavadért,
Méltass engem legalább arra, hogy
Könyörögjek bocsánatért.

2013. június 4.
Czáboczky Szabolcs

Fészket rakok



Fészket rakok
(Szidinek)

Fészket rakok
Szerelem-gallyakból és emlék-kövekből,
Szárnyam sajog,
De építem érzéssel tiszta szívemből.

Egyszer egy kő
Onnan, máskor egy gally amonnan kiesik,
De az erdő
Megtartja, még ha viharok is üldözik.

Az én fészkem
Megvéd vad széltől és hitvány madaraktól,
Havat Téltől
És semmi mást, csak virágzást vár Tavasztól.

Hiszek benne,
Oly erősen, mint gyermek édesanyjában,
Hiszek benne,
Mert menedéket találok az arcában.

Ő itt marad
Szerelem-gallyakból és emlék-kövekből,
Üzent hadat,
Mert vihar nem űzheti ki az erdőből.

Ha búcsút int
És, ha most sajgó szárnyammal repülnöm kell,
Visszatekint
Majd szemem, de egyszer még visszatérnem kell.

Fészket raktam,
Ami örökké áll, mert én hiszek benne,
Ha el is küld,
Visszatérek, hol a madár otthon lenne.

2013. június 5.
Czáboczky Szabolcs