2013. augusztus 25., vasárnap

Ki nem ejtett szó



Ki nem ejtett szó
(Szidinek)

Te vagy a zavaros habok között a tengertisztaság,
Szívem sötét völgyeiből egekbe törő magasság,
Te vagy rideg szobám falain túl a szabadság,
Képzelt múzsa helyett szépségbe öntött valóság,
Te vagy gyenge szemem minden jelenése,
Bús vándor édes álomba merülése
Te vagy Székelynapkelet lángjai,
Egy személyben ősi végvárai,
Te vagy a napok értelme,
A Nap és a Hold védelme,
Te vagy harc és béke,
Szavam legszebb éke,
Te vagy a kéz,
Mely megigéz,
Te légy
Remény…

Én…

Leszek
Hamu,
Elfúj a szél,
De élek még,
Én vagyok az a tett,
Ami beléd égett,
Én vagyok az utolsó perc,
Ami nesztelenül telt el,
Én vagyok a cigarettád végén
A dohányban égő, múló élmény,
Én vagyok a távolról hallható dallam,
Tisztán érzed és hallod, mégis csak halkan,
Én vagyok a kő, ami már el nem mozdítható,
És, ha mégis, a helye mindig is maradandó,
Én vagyok a tabu, a titok, a rossz között a jó,
Én vagyok néma, száraz ajkadon a ki nem ejtett szó.

2013. augusztus 24.
Czáboczky Szabolcs

2013. augusztus 20., kedd

Koppány utolsó dala



Koppány utolsó dala

Bölcsőm felett táltos regélt,
Midőn Róma csak rettegett,
Vérem tüze nem hazudhat
Annak, amit szívem féltett.

Ím, állok sorsnak mezején,
Míg bor csúszik le torkomon,
De holnap talán keresztet
Döfnek majd át a hasamon.

Édes csend borul álmokra
E hűs, magányos éjszakán,
Mert éltünk át kell, hogy essen
Népünknek zordon viharán.

S rám tekintett oly sok harcos
Bízva drága győzelmünkben,
Lehel és Bulcsú bosszúja
Ragyogott bátor szemükben.

Ékes szavamra hallgattak,
Ami az igazságom volt,
Már virradóra tért s bennem
A kétely most fészket rakott.

Óvó szándék szorít kardot
A szép magyar szabadságért,
Gyenge karom el nem bírja,
Mert számon kér a szavamért.

Ki vagyok én? Koppány mikor
Tett és nem büszkén szónokolt?
Történt-e már olyan, hogy a
Szavam tettemnek behódolt?

Lidérc kísérti a szemem,
S már tudom, holnap elveszek,
Gőgömet végre elvetve
Méltó vezérként elesek.

Árpád szelleme nem nyughat,
El nem bukhat, mit magasztalt,
S holnap vele együtt ott fenn
Továbbzengem az ősi dalt.

Hajnalcsillag oly lassan jő,
Nem akar választani még,
De, ha engem választ, akkor
Mellettem harcol majd a nép.

2013. augusztus 20.
Czáboczky Szabolcs

2013. augusztus 19., hétfő

Nem temetem a hősöket



Nem temetem a hősöket

Nem temetem a hősöket,
A halhatatlan lelkeket,
A kitörő katonákat,
Az elveszett vitézeket,
Se rács, se halál nem tartja
Rabul örök szellemüket,
Nem temetem a hősöket.

Nem temetem a hősöket,
Az értünk elvérzetteket
Az indákba bújt fejfákat,
Az ismeretlen neveket,
Őszinte alázattal én
Őrizem az emléküket,
Nem temetem a hősöket.

Nem temetem a hősöket,
A lábvesztett tüzéreket,
A fán lógó vértanukat,
A bátor félisteneket,
Könnyű helyett nehéz útnak
Áldozták az életüket,
Nem temetem a hősöket.

Nem temetem a hősöket,
A dicső példaképeket,
A bús meg nem alkuvókat,
A homályos Petőfiket,
Megásták a sírjukat, de
Az Isten óvta hírüket,
Nem temetem a hősöket.

2013. augusztus 19.
Czáboczky Szabolcs

2013. augusztus 18., vasárnap

Szabadság, boldogság



Szabadság, boldogság
(Szidinek)

Engedd, hogy repüljek feléd,
Rácsok mögül rab madárként,
Más csókja nem számít ma már.
Éjjel után nappal ragyog,
Múlnak a száműzött napok,
Tudom, hogy karod engem vár.

Szívem üvöltő oroszlán,
Lángszárnyra kelt főnixmadár,
Te vagy az én szabadságom!
Ajándék vagy az élettől,
Zeng a neved sok énekből,
Te vagy az én boldogságom!

És többet nem is óhajtok,
De voltak hosszú hónapok,
Amelyek elválasztottak.
Nem tart vissza már semmi sem,
Hiszen csak ennyi kell nekem,
Öleljelek, csókoljalak.

Hűs börtönömet megnyitod,
Bús láncaimat leoldod,
Te vagy az én szabadságom!
Reményt számomra csak te adsz,
És itt örökké megmaradsz,
Te vagy az én boldogságom!

2013. augusztus 18.
Czáboczky Szabolcs