2013. november 22., péntek

Holdfényes galamb



Holdfényes galamb

túl az ember tavaszi hajnalán,
hol oszlopok tartják a kék eget,
árva galamb úgy, ahogy hajdanán
csőrében olajággal lépeget,
mintha e világnak lenne legszebb éke.

szárnyra kapott és népek csodálták,
boldog könnyek is sírva fakadtak,
szabadon szállt, akár az igazság,
emberek néztek, de mégsem láttak,
hisz olyan poros már a parittya vége.

kövek, nyilak légben üldözik őt,
ősember és keresztes egyre megy,
célba vették halállal a jövőt,
hűs páncélra kő, mellkasba nyílhegy,
és soknak hullott, csak nem a galamb vére.

ravasz, cseles szemek ígérgetnek:
zenészt, nőt és költőt a börtönbe!
„szerelemben szabályok nincsenek”,
vén mosollyal: „a háborúban se”,
mert a kis Föld népe - a gyilkolás népe!

vihar előtti csenddel üzennek,
kergetik, kergetik a galambot,
addig, amíg nem érzik üresnek
a házat, hazát, univerzumot,
s istenként zuhan ránk az ítélet gépe.

a Rom felett sugárzó köd lebeg,
már csak a Hold ragyog fenn az égen,
s a hullák között fények őrködnek,
hogy a galamb csak búgjon a Végen
ekképpen: eljöttél, Béke, Béke, Béke!

2013. november 22.
Czáboczky Szabolcs

2013. november 17., vasárnap

Jónak lenni...



Jónak lenni…

Pajtás, jónak lenni nehéz dolog,
Akkor is, ha annak teremtett az Isten,
A hit néha olyan éles horog,
Ha lenyelem, azt se tudom miben hittem.

Őszinte mosolyod mindig segít,
Két kezed adogat, fejed csak bólogat,
S amíg te nem nyersz, és ő nem veszít,
Helyetted oszt édes életű csókokat.

Szavad parancs helyett csak tisztelgés,
Közlegényként nézel, ott van fent a hadnagy,
S ha zengenél, akár egy földrengés
Szolgának képzelve magad, maradj: az vagy.

Pajtás, szemekben unalmas lettél,
Régi barát átver, a nő pedig megszán,
Jó tett helyébe, hát, jót nem nyertél,
Hidd el, jónak lenni oly fölösleges már.

2013. november 17.
Czáboczky Szabolcs

2013. november 9., szombat

Lelkület



Lelkület

remeg minden tagom,
verejték cseppen gyomromról,
 de a számat befogom.
áldalak, te élet,
akit nem ismerhetek még,
égő szívem véled ég.
arcom túl angyali,
jólfésült a bolond hajam,
haljak meg így maradni.
öltönycipő helyett
csak szakadtan félrelépni
én így kívánok élni.
kell az a váratlan
kattanás az agyamban, hisz
hülye, aki ártatlan.
arra fogok, arra…
ki akar igazítani?
arra vicsorítani!
én gyáván üvöltök
és szép szavakkal varázslok,
de csak álmokat szövök.
mégis így alakult,
ha a disznó ízzel röhög,
egyenruhában röfög.
jelként fogok jönni,
s égnek álló hajjal fogok
rohadt disznót köpni.
várok még, hisz ősz van,
majd sok mindent itthon hagyok,
 de itt, sajnos jó vagyok.

én élni akarok,
és nem bánni mindazt, mire
emlékezni nem vágyok.
buta leszek egyszer,
mégis majd szabadon fekszek,
mikor elfelejtenek.
hülye politika,
mindenkinek jár a szája,
túl okos a kritika.
hülye a gazdaság,
munkát malmon már csak pénz hajt,
a bankár kapjon vérbajt.
hülyék a költők is,
szépen írnak kiadónak,
mert hú, de szép a jövő is.
miért gondolkozzak?
a rendszer essen mocsokba,
és menjen a pokolba.
nevetnek most rajtam,
úgy ahogyan kuncognak
nagy bohócokon halkan.
később már nem fognak,
sajnálnak majd, ahogy véltem,
nem bánom meg, hisz éltem.
csók is keserű lesz
akkor, ha a Jóistentől
az ördög engem megvesz.
de ez nem szándékos,
rohadni én nem maradok,
mert élni akarok.

2013. november 9.
Czáboczky Szabolcs

2013. november 5., kedd

Tűz mellé akarok ülni



Tűz mellé akarok ülni
(Madarász Kincsőnek)

Pattogó tűz mellé akarok ülni,
Törökülésben benne elmerengeni,
Mosolyt és életet sorokba rejteni,
Légy ott, kivel együtt tudok örülni.

Távol vad utaktól szó szót kövessen,
Tavaszi szellő lobogtassa lapunkat,
Egymást nézve, vajon bennünk mi lapulhat,
Talán ott a válasz a hűs kövekben.

Boldogan cseréljük el egymás tollát,
Lám, betűket formázva így fest színesen,
Érzéssel sodródva táncoljunk rímeken,

S ha majd meghalljuk a táltosok dobját,
Papírunkról a tinta elkezd peregni,
S a tűz köré vígan megyünk énekelni.

2013. november 5.
Czáboczky Szabolcs