2014. december 7., vasárnap

Téli szimfónia: Budapest

Téli szimfónia: Budapest

I.

Fülemben zongorázik a hajnal
napsugara. Földfeletti fáradt
szolmizációba kezdenek a
macskakövek és elindulok a
füttyszóra bírt sínek mentén.
József Attilát ásom ki szívem
mélyén a nagy homályból a
lecsupaszított Dunánál.
Hajónál több, furulyánál kevesebb,
amivel felrázom a legnemesebb
hullát bús halálból a zenébe.

II.

De hogyan dobban a szaxofonszív
nyugalma? Kitörök csendből csendbe
és áttörök zajból csendbe:
őszi levelek ereit pengetem,
ablakok tekinteteit keresem.
Télből tavaszba vezénylem
a Városliget rezgő gallyait,
Hegedűvel siratom meg az út
menti pocsolyák hanghullámait.
Elmém ősi táncot jár, ahogyan
a por és a füst.

III.

És megismertelek.
És most befestelek.
Hangot adok neked,
mert eleget kerestelek.

És értelmezzelek?
És megkérdezzelek?
Nem. Csak hangot,
Csak énekelj és énekeljetek!

2014. december 7.

Czáboczky Szabolcs

2014. november 12., szerda

Fantázia



Fantázia

fakassz esőt és szivárványhártyát
tarka mámorban foltos keringőt
táncoljanak a szénmolekulák.

fesd ki kamrád és pitvarod falát
írjon neonként izzó merengőt
hogy járják át a szívszimfóniák.

gyújtsd meg sejtjeid idegkanócát
rajzolják ki a körvonal fényét
árnyjátékoddal a kéjpetárdák.

vezess áramot és ércsatornát
robbanj föl mégis szüld meg a békét
hogy lássanak a szivárványhártyák.

2014. november 12.
Czáboczky Szabolcs

2014. október 31., péntek

Eskü



Eskü
 (avagy töredék az őszibájtos forradalomból)

esküszünk, hogy hiszünk a programba
vésett Inter(net)cionáléban.
esküszünk, hogy a netadó a mi
legádázabb ellenségünk ezért
minden drága alkalmazásunkkal
és wi-fi jelünkkel harcolunk az
adómentességért.
esküszünk, hogy iProletárokként
(képeinkre őszibájtot tűzve)
betöltésünk meg nem állhat amíg
youtube-on nem láttuk a galád
netadót száműzve.
esküszünk, hogy iProlik maradunk
annak ellenére hogy mi felső
tízezrek is vagyunk.
esküszünk, hogy fáj nekünk minden gigabájt amit adó sújt.
esküszünk, hogy dicső forradalmunk
selfie-jei meg fognak jelenni
a Facebookon hisz Ő a krónikánk
ami böngészett históriánkat
fogja elmesélni.
esküszünk, hogy "mi a közjó alkotói lettünk!"
esküszünk, hogy minket nem érdekel
semmi más hisz minek érdekeljen
ha van nekünk Google?
esküszünk, hogy a diktátor ellen
lázadunk a diktátor nevében
amíg ébresztőként cseng a szívünk
csilagokként ragyognak pixelek
mindannyiunk kezében.
esküszünk, hogy hülyébbek vagyunk annál
amit a hídon az ég felé tartunk.

2014. október 31.
Czáboczky Szabolcs

2014. október 18., szombat

Lappangás



Lappangás
(Az 1956-os forradalom emlékére)

Némaság. A Duna csak áll,
mint vénánkban a savas vér.
Kavicshite kétségekbe
botlik: vajon az élet mennyit ér?

Csendesség. Bús hullámokkal
idézzük a reménytelent.
Magyar jövőnk, ki kérdezné
meg az álmot öltött esélytelent?

Dobbanás. A fagyPont helyett
új Jelekben forr utca, tér –
És keringünk, és örvénylünk:
hát a szabadság mennyit ér?

Dörrenés. Mély fellegekben
víz és ég közt dől el sorsunk.
Szétlőtt, síró törmelékbe
vésve kérdezzük, mi kik is vagyunk?

Lappangás. A Duna csak áll,
míg vénánkból folyik a vér.
Láncba fogott forgó örvény –
vajon az élet tényleg ennyit ér?

2014. október 18.
Czáboczky Szabolcs


2014. október 16., csütörtök

Lepel



Lepel

rád terítem az éjszaka fátylát:
szülessenek csillagok belőled,
szökj a szavakba helyettem,
hogy lepel alól tetőled

várhassak szelet, ami meglebbent,
tüzet, ami vásznakat éget el,
földet, ami úgy elrettent,
hogy vízből facsart cseppekkel

a szabadsággal, a szerelemmel
megidézhesselek én, te ismert
és ismeretlen jellemmel
indulatokkal mély ingert

tápláló boldog és bús szeszélyem.
lehullott lepel izzó lelkemen:
bukj föl alóla, hogy élhess
tovább, testbezárt Szellemem.

2014. október 17.
Czáboczky Szabolcs